“Kínzóshow” – a világ legbrutálisabb szerencsejátéka

Tavaly ezen a napon azonban a “roleta ng kapalaran” (szerencsekerék) a Fülöp-szigeteki Emberi Jogi Bizottság ijesztő felfedezése miatt vált hírhedtté.
A fővárostól, Manilától délre eső lagunai titkos fogolytábor egyik eldugott sarkában felállítottak egy modellt, amely a showban szereplő színes kerék mintájára készült. A megszokottól eltérően azonban, itt nem díjakért és pénznyereményekért pörgettek – ezt a „játékot” rendőrök játszották azért, hogy eldöntsék, hogyan tudják a legszórakoztatóbban megkínozni a fogvatartottakat.
A táborban egyenként vitték át a foglyokat cellájukból a titkos fogdába, ahol egy rendőr megpörgette a kereket, és várt az eredményre.
A „30 másodperces denevér pozíció” például azt jelentette, hogy az őrizetbe vett személy 30 másodpercig fejjel lefelé lóg, mint egy denevér. „A 20 másodperces Manny Pacquiao” pedig 20 másodpercig tartó folyamatos ütlegelést jelentett.
A 45 éves Rowelito Almeda, akit 2014 januárjában négy napig kínoztak a fogolytáborban, azt mondja, élénken él emlékeikben az ijesztő kerék. „Először a konyhában láttam. Minden egyes alkalommal, amikor a rendőrség egy kis italozásba kezdett, kihozattak pár fogvatartottat a cellájukból, hogy kipróbálják rajtuk a „szerencsekereket” – mesélte Rowelito az Amnesty Internationalnek. „A négy nap alatt, amit ott töltöttem, alig bírtam felkelni, de láttam, hogy sok fogvatartottat kihoztak a celláikból, és amikor visszaértek, nagyon gyengék voltak. Ketten közülük 17, illetve 18 évesek voltak. Őket marihuána birtoklásáért kapták el. Rajtuk is kipróbálták a kereket. Árammal sokkolták, megverték őket, sörétes puskával lőttek rájuk, és dartstábla elé állították őket, miközben a rendőrök célbadobtak.”
Rowelito épphogy megúszta a kereket, köszönhetően annak, hogy az ország Emberi Jogi Bizottságának csapata a segítségére sietett.
„Ha nem érkeztek volna meg, én lettem volna a következő. Az egyik fogolytársam azt mondta, „Taryado ka na”, ami az azt jelenti, hogy esedékes a rulettkerék.”
Miután a kínzásokat felfedezték, a kerék eltűnt.
A „kínzókerék” használatának hivatalos kivizsgálása azt eredményezte, hogy tíz rendőr elveszítette az állását. Ezenfelül azonban egyiküket sem ítélte el bíróság.
A „szerencsekerék” aljas felhasználása jól szimbolizálja a kínzás túlzott használatát az országban.

„Az alku része”

Rowelito egyike volt annak a 43 fogolynak, akik megmenekültek a titkos fogolytáborból. Elmesélte az Amnesty Internationalnek, hogy mialatt kifelé tartott a rendőrségről, az egyik rendőr hozzávágott egy sisakot a fejéhez, amelynek következtében négy elülső foga letört. Később többször megverték, és áramütéssel is sokkolták. Rongyot tömtek a szájába, letakarták az arcát és megbilincselték, mintha kivégzésre készítették volna elő. Hallotta, ahogy a rendőrök arról beszélgetnek – és nem értenek egyet –, hogyan „nyírják ki”.
Az Amnesty International legújabb vizsgálata szerint a kínzás alkalmazása még mindig mindennapos jelenség a Fülöp-szigeteken.
A rendőrség által őrizetbe vett személyeket áramütéssel sokkolták; rendszeresen megverték, ütötték és rúgták; tomfával és fémrúddal ütlegelték; megégették cigarettával; szimulált vízbefojtással kínozták (waterboarding); és műanyag zacskóval fojtogatták. Mindezt szinte egy megállapodás részeként.
Hazel Galang-Folli, az Amnesty International Délkelet-Ázsia kutatója szerint „ami igazán zavaró a szerencsekerék használatában az az, hogy a rendőrség tulajdonképpen örömét lelte a kínzásban, amit saját maguk találtak ki. Ez azt mutatja, hogy a kínzás olyan tevékenységgé vált, amit a rendőrség úgy hajt végre, mintha a törvény felett állna, és egyáltalán nem félne semmilyen büntetéstől”.
Annak ellenére, hogy öt évvel ezelőtt a Fülöp-szigetek két kulcsfontosságú nemzetközi kínzásellenes megállapodást is jóváhagyott, és elfogadott egy progresszív kínzás elleni törvényt, a foglyok kínzásáért felelős rendőrök szinte soha nem kerülnek bíróság elé, nemhogy börtönbüntetést kapnának. Mindezidáig egyetlen olyan elkövetőről sem tudunk, akit a törvénynek megfelelően elítéltek volna.
Az Amnesty International úgy véli, hogy a hatékony nyomozás hiánya a korrupt helyi rendőrséggel karöltve, valamint a kínzók ellen indított csekély számú bűnvádi eljárás mind azt eredményezi, hogy a kínzások áldozatai nem merik jelenteni az általuk elszenvedett jogsértéseket.
Kevesen mernek panaszt tenni a rendőrséggel szemben, mivel tudják, hogy ez a rendőrök vagy bérelt gengszterek megtorlását vagy zaklatását eredményezheti.
Akik mégis panaszt tesznek, azoknak egy hosszú bürokratikus folyamaton kell átesniük, ahol a szabályok és eljárások áttekinthetetlenek és ellentmondásosak. A néhány panasz közül, ami egyáltalán eléri az előzetes nyomozás fázisát, a legtöbbet technikai alapon elutasítják.
Miután az Emberi Jogi Bizottság kimenekítette Rowelitot a fogolytáborból, a rendőrség megpróbált alkut kötni vele azért, hogy ne tegyen feljelentést az elszenvedett kínzás miatt.
A rendőrök rákényszerítették Rowelitot, hogy aláírjon egy dokumentumot, amelyben megígéri, visszavonja a feljelentést, amelyet az Emberi Jogi Bizottság tett az ő nevében. Akkor döntött úgy, hogy mégsem vonja vissza, amikor megtudta, hogy a rendőrök, akik fogva tartották, megbíztak valakit a meggyilkolásával. Mint kiderült, az unokatestvérére bízták a feladatot, ő azonban szólt Rowelitonak.
A nemzetközi elmarasztalás azonban eredményesnek ígérkezik. Az Amnesty International jelentésének („A törvények felett: Rendőrségi kínzás a Fülöp-szigeteken”) közzétételét követően a Fülöp-szigeteki Szenátus a múlt hónapban vizsgálatot indított a rendőrségi kínzások ügyében.
A vizsgálat során a Fülöp-szigeteki Nemzeti Rendőrség képviselője azt mondta, hogy nem volt tudomása a jelentésben szereplő kínzásokról, és nem tudott konkrét példát említeni egyetlen rendőri intézkedésről sem a kínzás megszüntetése érdekében.
Erre válaszul a Szenátus elnöke felszólította a rendőrséget, hogy vizsgálja ki az Amnesty International jelentését, és válaszukban számoljanak be azokról az intézkedésekről, amelyeket a rendőrség a kínzások felszámolásának ügyében kezdeményezett.
„A kínzás eltörlése a Fülöp-szigeteken nehéz küzdelem lesz, de egyszerűen nincs más választás” – hangsúlyozta Hazel Galang-Folli.

Még több móka a Fülöp-szigeteken? – Szatirikus videó a „kínzókerékről”

Egy évvel ezelőtt sokkolta a világot a leleplezés, miszerint Lagunában a Fülöp-szigeteki rendőrség „kínzókereket” használt arra, hogy eldöntse, hogyan kínozza meg a foglyokat. A nemzetközi felháborodás ellenére azonban egy év elteltével sem vontak felelősségre senkit – szomorú vádirat ez a rendőrség kínzáshoz való hozzáállásáról és a szinte teljes büntetlenségről, ami kíséri.
Az évfordulóra az Amnesty International a Kínzás: Még több móka a Fülöp-szigeteken című rövid szatirikus film elkészítésével készült, amelynek a népszerű televíziós vetélkedő szolgált az alapjául. A filmben az egyik versenyző megpörgeti a „kínzókereket”, hogy ügyvédet szerezzen, de ehelyett a 30 másodperces verés „díját” nyeri meg. A film címe ironikusan értendő – a „Még több móka a Fülöp-szigeteken” egyúttal az ország Idegenforgalmi Bizottságának is a szlogenje.
Hazel Galang-Folli, az Amnesty International kutatója szerint „gyalázatos, hogy a Fülöp-szigeteki rendőrök foglyokat kínoztak a saját maguk szórakoztatására, és ami még ennél is rosszabb, hogy egészen idáig büntetés nélkül megúszták az egészet. A büntetlenség kialakult kultúrájának véget kell vetni a Fülöp-szigeteken”. „A kínzással nem lehet viccelni, még akkor sem, ha a Fülöp-szigeteki rendőrség megpróbált tréfát űzni belőle. Reméljük, hogy rövidfilmünk ösztönözni fogja az embereket, hogy felemeljék a hangjukat a kínzás gyakorlata ellen, és cselekedjenek, hogy véget vethessünk ennek az iszonyatos gyakorlatnak.”