,,Bárcsak időben el tudnánk kerülni a helyzet mexikanizálódását. Beszéltem mexikói érsekekkel, és a helyzet máris rémisztő” írta a szentatya.
De mit is jelent ez a mexikanizálódás pontosan?
Nem mást, mint a narkómaffiák uralmát, a mindent felborító kábítószer-kereskedelmet, az azt kísérő terrorizmust, gyilkosságokat, barbarizmust s persze az államhatalom ezzel szembeni tehetetlenségét. Vagyis a központi hatalom elveszíti az ország bizonyos területei felett az ellenőrzést, állam születik az államban és azt a kábítószer-maffiák ellenőrzik. Sok megfigyelő szerint ezzel az utóbbi meghatározással nehéz nem egyetérteni.
Ferenc pápától megszokjuk lassan: ha ő megszólal, valakiknek rossz napjuk lesz. Rossz napja volt Enrique Pena Nieto mexikói elnöknek és azonnal utasította a fentiek miatt külügyminiszterét: a megjegyzés nem maradhat következmények nélkül. José Antonio Meade külügyminiszter behívatta a vatikáni nagykövetet és a nuncius értésére adta: kománya nem ért egyet azzal, hogy a Latin-Amerika szerte megfigyelhető problémát most ilyen szorosan Mexikó nevéhez kössék. Mexikó sokat tett a kábítószer maffiák elleni harcban és ezzel ki is tűnt a latin-amerikai országok közül – tehát a külügyminiszter által megfogalmazott jegyzék szerint igazságtalan a felvetés.
Itt jegyzik meg mexikói hírforrások, hogy a lakosságot nem lepte meg ez a megállapítás és nem is tartották túlzottnak vagy felháborítónak. Különösen azután, hogy már fél éve nyoma veszett 43 diáknak, a nyomozás pedig nem vezetett eddig eredményre.
Az összehasonlítás azonban nem újkeletű a térségben: korábban Mexikó kolumbianizálódásáról esett szó, ami ugyancsak nemtetszést váltott ki az érintetteknél.
Olyannyira, hogy a meghatározás nyomán 2012-ben még konferenciát is tartottak, amelynek a ,,Mexikó kolumbianizálódása avagy Kolumbia mexikanizálódása” címet adták.
Amikor Mexikó kolumbianizálódott, akkor jöttek létre azok az önvédelmi szervezetek – elsősorban Michoacán államban – amelyek felvették a harcot a narkómaffiák katonai alakulataival, és ebben a folyamatban az állam hiába kereste a szerepét: az eseményeknek csak a szemlélője maradhatott.
Argentínában az utóbbi évekig a kábítószerpobléma nem jutott el a legfelsőbb szintekig, nem öltött akkora méreteket, hogy ez bármilyen általános veszélyt jelentett volna a hétköznapi bűnözésen túl. Ugyanakkor egy ideje hallani, hogy a helyzet változik és erre érdemes figyelmet fordítani.