A jelenség korábban már megfigyelhető volt a japánok körében, és most az elhúzódó recesszió hatására a dél-koreai fiatalokra is egyre jellemzőbb. Ők mostanában inkább szerény, visszahúzódó életmódot élnek, amivel megpróbálnak megelégedni. Azt mondják: nem lennének sokkal boldogabbak, ha életük minden percét kemény munkával töltenék, várva, hogy talán egyszer álmaik állása az ölükbe hullik. Számukra ez felérne egy Isteni csodával.
Egy 26 éves végzős egyetemista Szöulban egy nagy bútorcégnél kapott munkát határozatlan időre, évi 32 millió wonos fizetéssel (7,8 millió forint). Öt hónappal később kilépett a cégtől, mert ahogy ő mondja: „reggel 8-ra mentem dolgozni, és este 9-kor hagytam el az irodát minden nap. Így elkezdtem kételkedni abban, hogy ez normális életmód lenne.” Ezek után egy angol nyelviskola privát oktatója lett, szintén ideiglenes szerződéssel, ahol éves fizetése 7 millió won volt. Ellenben a munka terhe csupán negyedannyi volt, mint a korábbi munkahelyén. Később ezt a munkát is otthagyta.
„Most egy évig nem fogok dolgozni, félretettem 9 millió wont. Persze lenne miért aggódnom, de csak 600 ezer wont (150 ezer forint) költök egy hónapban, ki fogom bírni. Boldog vagyok, nincs stressz. Ez szerény életvitel, de teljes életet tudok élni, amit élvezek. Úgy érzem, sokkal nyugodtabb és elégedettebb vagyok azzal, hogy így döntöttem”- mondja.
A mai fiatalok a munka tekintetében már nem az állandó szerződést tekintik mérvadónak, hanem hogy a munkáltató garantálja a szabadidőt. A dél-koreai munkahelyeken a rengeteg elvárás miatt az élet nem csak hosszú munkaidővel, de rengeteg stresszel, fájdalommal, kimerültséggel, és magánnyal is jár.
Egy másik, 23 éves egyetemi hallgató, aki már összesen 2 évet volt fizetés nélküli szabadságon, 1,2 millió wont (290 ezer forint) keres havonta egy áruház telefonos ügyfélszolgálatánál, alkalmi munkavállalóként. 10:30-ra jár dolgozni, és délután 17:30-kor végez, hétvégén szabadnapos. 500 ezer wont helyez minden hónapban letétbe, és 100-150 ezerből pedig utazik.
„Az emberek azt kérdezik tőlem, hogy miért nem keresek állandó munkát. Miért tenném ki magam ekkora stressznek?”- mondja.
A KyungHee Egyetem 25 éves végzős hallgatója havi 800 ezer wonért (195 ezer forint) dolgozik otthonról. „Akkor dolgozom, amikor akarok, és annyi pénzt keresek, amennyi szükséges a hétköznapokban, és ami elég a hobbimra. Az állandó munkahely nem garantálja a stabilitást és a sikert” – véli.
A Sungkyunkwan Egyetem professzora, Koo Jeong-woo azt mondja: „A fiatalok körében nem fog nőni a munkanélküliség. Ez személyes döntés. Persze, ha egyre több fiatal fogja beérni kevesebbel, az negatívan fog hatni a gazdasági fejlődésre.”
(Fotó:GettyImages)