Cella vagy hotelszoba? Pillantás egy szaúdi luxusbörtönbe

Ha eltekintünk az őrtornyoktól és a gépfegyverektől, az al-Hair börtön eléggé úgy néz ki, mint egy szálloda. Különösen a házasoknak épült szárnya – írja helyszíni beszámolójában a Washington Post, amelynek riportere igencsak ritka bepillantást kapott a létesítménybe.

Levendulaszínűre festett vaskapu, a piros szőnyeggel borított folyosóról 38 magáncella nyílik, franciaággyal, hűtőszekrénnyel, televízióval és zuhanyzóval. A sarkon ATM. Ez a házasoknak épített szárnya a Rijád közeli börtönnek. Azok a fogvatartottak, akiknek feleségük van, minden hónapban legalább egyszer 3-5 órát tölthetnek kettesben velük ezekben a szobákban. Ahol frissen húzott ágynemű várja őket, az éjjeliszekrényen pedig tea és édességek.

Az al-Hair-nek 1100 lakója van: mindannyian terrorizmussal kapcsolatos vádak miatt ülnek. Ez az ország öt legszigorúbban őrzött börtönének legnagyobbika. Az öt létesítményt az elmúlt 10 évben hozták létre, hogy kezeljék előbb az al-Kaida, most pedig az Iszlám Állam jelentette veszélyt.

A szaúdi börtönökbe sokáig képtelenek voltak bejutni az újságírók vagy az emberi jogi szervezetek. De most az új belügyminiszter, Mohamed bin Nayef herceg beengedte őket. Abban a reményben, hogy sikerül megcáfolni az aktivisták állításait az ott folyó kínzásokról.

Az őrök szerint semmi rejtegetnivaló nincs a börtönfalak között. “Mutasson egy épületre. Mutasson egy cellára. Bevisszük bármelyikbe” – mondta egyikük az amerikai lap újságírójának. És így is lett. A riporter hat órán át sétálgatott és beszélgetett a börtönben. Látta a cellákat, a kórházat, az elkülönítőt, az osztálytermeket és a szabadidős szobákat. Az egyetlen kikötés az volt, hogy nem fotózhatott.

A szaúdi kormány úgy gondolja, előbb hathat a terroristákra jó bánásmóddal, mint Guantanamo-szerű börtönökkel. A rabok családja szociális ellátásban részesül, pénzt kap ételre, lakbérre, iskolára. Ha pedig látogatni jönnek a családtagok, az állam állja a repülő- vagy vonatjegyüket és a szállodaszámlájukat. Még a külföldi börtönlakók esetében is. Fegyveres őrök kíséretében sok rab kimehet a közvetlen rokonok temetésére vagy esküvőjére, sőt, az utóbbi esetben még 700 ezer forintnyi készpénzt is kapnak nászajándékra.

A családosoknak külön épület áll a rendelkezésükre, az úgynevezett családi ház. Ez is szálloda a börtönben, a jó magaviseletű rabok vehetik igénybe. 18 hatalmas lakosztály van benne, akár 9 családtag is alhat mindegyikben. Rengeteg virág, feltöltött büfé várja őket, a gyerekeket pedig játszótér. Az ilyen extrákra tavaly 35 millió dollárt költött a kormány – mondják az illetékesek. “Csak mert valaki bűnöző, nem büntethetjük a családját is. A stratégiánk az, hogy gondjukat viseljük, és így tesszük jobbá a közösséget. Az iszlám szerint így kell tennünk.”

A belügyminisztérium szóvivője azt mondja: mindez rehabilitációként működik. Megpróbálják kigyógyítani vele a szélsőségekből azokat, akik az al-Kaidához vagy az ISIS-hez csatlakoztak. Ezért iszlám vallásórákat is adnak nekik. Amikor letöltik a büntetésüket, akkor tényleges rebilitációs központokba küldik őket, Rijádba vagy Dzseddába.

Úgy gondolják, ha keményen bánnának velük, akkor azzal csak még szélsőségesebbekké tennék őket. Azzal pedig, hogy a hozzátartozókat segíti,  a kormány megakadályozza, hogy a családok a terrorszervezetek markába kerüljenek.

A szóvivő szerint a rehabilitáción részt vett emberek ötöde visszakerül a radikális szervezetekhez. Mások úgy vélik: ennél rosszabb az arány. És vannak, akik úgy gondolják: nem csak bizonyos gazdag szaúdi üzletemberek támogatják a terrorizmust, hanem a kormány is rokonszenvez a terroristákkal, azért biztosít nekik luxuskörülményeket a börtönökben. Ezt a kormány tagadja, és azzal érvel, hogy Szírián és Irakon kívül egyetelen országot sem fenyeget annyira az Izlám Állam, mint éppen Szaúd-Arábiát.

Mindazonáltal nem minden elítélttel bánik ilyen kesztyűs kézzel a királyság. Az emberi jogok helyzete nem éppen fényes Szaúd-Arábiában a nemzetközi jogvédők szerint. Az újságíró azt mondja: az, hogy ő nem látott kínzást, korántsem jelenti, hogy nincs ilyen. Nem is olyan régen ítéltek 10 év börtönre és 1000, nyilvános korbácsütésre egy bloggert, amiért nyíltan megkérdőjelezte a vallási hatóságok mindenhatóságát a szaúdiak mindennapi életében. És ez csak egy példa. A most bemutatott börtöntől eltérően a szaúdi büntetésvégrehajtó létesítmények zöme túlzsúfolt, és gyakran veszélyes hely – mondják a jogvédők, akiknek a kormány szerint nincs igazuk.

De visszatérve az al-Hairba: az amerikai újságíró a főépületben találomra kiválasztott egy mindennapi cellát az 50 méter hosszú, sivatagi festményekkel diszített folyosóról. Hat meglepett, húszas éveiben járó fiatal férfi ugrott fel az üdvözlésére, földig érő szürke rabruhában. A 6×6-os, hat méter magas helyiséget négy nagy ablakból töltötte be a napfény. A férfiak a szőnyeggel borított padlón külön matracokon ültek, és nézték a falra szerelt tévét. A cella spártai, de tiszta, nagy fürdőszobával. Sütivel, csokival, almával és banánnal tömött reklámszatyrok lógnak a falba vert szögeken.

Az egyik rab, a 25 éves Fahad azt mondja: most vár a tárgyalására, amiért tavaly Szíriába ment, hogy csatlakozzon az ISIS-hez, úgy harcoljon Aszád szíriai elnök ellen. De csalódott. Az Iszlám Állam nem Aszád ellen harcolt, hanem a többi lázadócsoport ellen. Elvették az útlevelét, de két hónap után megszökött, és utat talált Ankarába, a szaúdi követségre, ahol feladta magát. Hazavitték, így került a börtönbe. Ahol persze nem boldog, de azt mondja: a körülmények nem rosszak.

És ugyanezt állította az újságírónak telefonon Mohammed al-Qahtani szaúdi közgazdász is, akit 2013-ban tíz évre ítéltek a kormány bírálatáért, és aki egy “normál” börtönben tölti a büntetését, nem messze az al-Hairtól. Az ő családja Amerikában él, és elvből visszautasította a kormány pénzügyi segítségét. A börtönben hozzá lehet jutni újságokhoz, könyvekhez, tévéhez, naponta hívhatja telefonon a hozzátartozóit. Rabtársai közül sokan erőszakos bűncselekményért vagy kábítószercsempészésért ülnek, és mindennapos köztük az erőszak. Valaki öngyilkos lett, miután már több mint egy hónapja volt magánzárkában. A közgazdász azt mondja: dühös, amiért bezárták, csak azért, mert kimondta a véleményét. De nincs panasza a körülményekre. Nem olyan rosszak.

Fotó: Luxusrehab terroristáknak Rijádban.

 

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez