Az újságíró, aki titokban készített interjút Snowdennel 3. rész

Azon a napon amikor Snowdennel együtt pizzáztunk Moszkvában, az amerikai képviselőház igyekezett megfékezni az NSA-t. Megszavazták, hogy ne lehessen indokolatlanul keresni az NSA adatbázisában, ahol több millió amerikai e-mail és telefonbeszélgetései érhetőek el. “Nem kérdés, hogy az amerikaiakat egyre inkább aggasztják azok a programok, amelyek tárolják a személyes adataikat és az állam ellenőrzése alatt állnak. A most elfogadott módosítással a Kongresszus meggátolja, hogy hozzáférhessenek a privát adatokhoz.”

Ez csak az egyik az olyan reformok között, amelyek soha nem jöttek volna létre, ha nincs Snowden. De térjünk vissza Moszkvához. “Azt hittem, ha ez kiderül a társadalom csak megvonja a vállát és tovább lép. Nem így lett. Ehelyett az NSA megfigyelései váltak a nemzetközi politika egyik legfontosabb kérdésévé. Obama elnök személyesen illetve a Kongresszus is foglalkozott vele, valamint a Legfelsőbb Bíróság is jelezte, hogy utána jár a lehallgatási botránynak. A közvélemény is mély felháborodását fejezte ki. “Ez felvet néhány kérdést. De ha csak egyszerűen azt kérdezed, hogy mit gondolok arról, hogy felfedtem a Prism programot (kémprogram), akkor az amerikaiak 55%-a egyet fog érteni velem. Ami rendkívüli, tekintettel arra, hogy az amerikai kormány egy éve folyton csak azt mondogatja, hogy én valami “szuperbűnöző” vagyok.”

Ez talán kissé túlzó, de mégsem annyira. Közel egy évvel azután, hogy Snowden kiszivárogtatta az első NSA dokumentumokat, az Ügynökség egykori igazgatója Keith Alexander arról panaszkodott, hogy Snowdent orosz hírszerzők manipulálták, valamint azzal vádolta őt, hogy “olyan károkat okozott, amelyek jelentősek és visszafordíthatatlanok.” John Kerry külügyminiszter így fogalmazott ES-ről: “Snowden gyáva és áruló, aki elárulta saját hazáját.” De júniusban úgy látszott, hogy a kormány kész visszavenni az apokaliptikus retorikájából. A The New York Times egyik interjújában az NSA új igazgatója Michael Rogers elmondta, hogy “én Edward Snowden csak különleges akartam lenni. Hírnevet akartam szerezni.”

Snowden sosem akart magáról beszélni. Ez egyrészt azért van, mert alapjában véve egy félénk ember és vonakodott attól, hogy magáról és a családjáról beszéljen. Attól félt, ha személyes dolgokról beszél nárcisztikusnak és arrogánsnak fogják látni. „Én csak egy mérnök vagyok, nem politikus. Sosem akartam nyilvánosság elé állni. Rettegek attól, hogy tömegek előtt beszéljek.” Végül Snowden beleegyezett, hogy privát dolgokról is beszélgessünk.

ES 1983. június 21-én született. Maryland külvárosában született, nem olyan messze az NSA központjától. Apja Lon tiszthelyettes volt, édesanyja Wendy a baltimore-i Kerületi Bíróságnak dolgozott, testvére Jessica pedig ügyvéd lett és a Szövetségi Igazságügyi Központban kezdett el dolgozni. “A családom minden tagja valamilyen a szövetségi kormányhoz tartozó szervezetnél dolgozott. Mindig is arra vágytam, hogy folytassam ezt a hagyományt.” Édesapja egyszer azt mondta ES-ről: “Mindig tudtuk, hogy Ed a legokosabb a családban.” Ezért nem lepődtek meg azon, hogy Snowden két különböző IQ teszten is 145 feletti pontszámot ért el. Ahelyett, hogy gyerekként több órát a szentelt volna a sportnak, vagy a tv előtt ült volna, mint a legtöbb gyerek, Snowden a könyvek szerelmese lett. Leginkább a görög mitológiáról szóló könyveket kedvelte. “Emlékszem, hogy néha csak azt akartam, hogy hagyjanak békén, hagy olvassak nyugodtan. Volt, hogy órákra eltűntem és csak olvastam.” Elmesélte, hogy a mitológiáról való olvasás fontos szerepet játszott abban, hogy felnőjön. “Azt hiszem ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy az emberek hogyan ismerik fel a problémát. Illetve hogyan oldják meg, hogyan néznek szembe velük.”

Nem sokkal a botrány kirobbanása után a média gyorsan kiderítette, hogy Snowden otthagyta a középiskolát a 10. osztály után. Elkönyvelték őt egy tanulatlan naplopónak. Azt azonban elfelejtették közölni, hogy mononucleosisban szenvedett, vagyis ismertebb nevén csókbetegségben. Miután meggyógyult, nem ment vissza a középiskolába, inkább beiratkozott egy közösségi főiskolára. Gyerekként imádta a számítógépeket, és ez a szenvedély mára még jobban elmélyült. Elkezdett az egyik osztálytársának a technológiai vállalkozásában dolgozni. Egész véletlenül a vállalat központja egy Fort Meade-i ház volt, amely nagyon közel volt az NSA központjához.

2001. szeptember 11-én, amikor a terrortámadás történt Snowden éppen a munkahelyére tartott. “Épp a kocsiban ültem, és a munkahelyem felé tartottam, amikor a rádióban hallottam, hogy becsapódott egy gép a WTC egyik tornyába.” Mint minden amerikait, Snowdent is sokkolta a támadás. 2004 tavaszán, amikor az Iraki háború kezdett elfajulni önkéntesnek jelentkezett a hadsereg különleges erőihez. “Nagyon nyitott voltam a kormány magyarázataira Irakkal kapcsolatban. Még mindig nagyon erősen hiszem, hogy a kormány nem akart hazudni nekünk, hogy nemes szándék vezérelte őket. Valamint, hogy az iraki háború csak egy célzott, korlátozott erőfeszítés arra, hogy kiszabadítsák az elnyomottakat. Részt akartam venni benne.” Snowden elmagyarázta, hogy azért vonzotta ennyire a különleges erők világa, mert megadták a lehetőséget, hogy nyelveket tanuljon. Miután sikeresen teljesítette az alkalmassági vizsgát, felvették. Ám a fizikai követelmények már nagyobb kihívást jelentettek számára. A kiképzés alatt mindkét lábát eltörte. Néhány hónappal később elbocsátották a különleges erőktől.

Miután elbocsátották a hadseregtől Snowden egy biztonsággal foglalkozó céghez került, amely megkövetelte tőle, hogy átmenjen a legmagasabb fokú nemzetbiztonsági átvizsgáláson. Miután átment egy poligráf vizsgálaton és a háttérátvizsgáláson egy csapásra a hírszerzés titkos világába találta magát. Aztán mikor részt vett a hírszerzés központjában tartott állásbörzén felajánlottak neki egy állást a CIA-nál. A CIA globális kommunikáció részlegéhez került Virginia-ba, ahol a szervezet számítógépes problémáit kezelték. Snowden hamar rájött a CIA egyik legnagyobb titkára: habár nem így látszott, de a CIA siralmasan korszerűtlen technikákat alkalmazott. Az ügynökség egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek kívülről látszott. Mivel ő volt a legfiatalabb az ügynökség számítógépes csoportjában, elküldték Snowdent a CIA titkos iskolájába, amely technikai szakembereket képzett ki. 6 hónapot töltött úgy, hogy minden percét a tanulásnak és a kiképzésnek szánta. 2007 márciusában, miután véget érte a tréning áthelyezték Svájcba, ahol a CIA a bankszektorról gyűjtött információkat. A kiküldetés idejére diplomata útlevelet kapott és egy négy szobás lakásban lakott egy tó mellett. Snowden itt első kézből láthatta, hogy a CIA hogy bánik a kémeivel, illetve hogyan szeretné beépíteni a bankszektorban dolgozókat a CIA-hez. “Nagyon kockázatos dolog, amit csinálnak. Ha lebuknak, akkor még rosszabb lesz a CIA hírneve.”

Genfi tartózkodása alatt Snowden sok kémmel találkozott, olyanokkal is akik már a Közel-Keleten is megfordultak, még az Iraki háborúban is. “A CIA tisztek közül mindenki azt kérdezte, hogy mi a fenét csinálunk?” A munkája miatt sokkal nagyobb hozzáférése volt az információkhoz, mint bárkinek. Még a háborúról is. Amiket megtudott, mélyen megrázta őt. “Ez a Bush elnökség alatt volt, amikor a háború nagyon elmérgesedett. Embereket kínoztunk, és indokolatlanul lehallgattunk mindenkit.” Már ekkor erősen gondolkodott rajta, hogy kitálal mindent. De ekkor választották meg Barack Obamát elnöknek, így meghátrált. “Azt gondoltam, hogy Obama elnöksége más lesz. Megválasztásakor azt mondta, hogy nem fogjuk feladni a jogainkat. Nem fogunk megváltozni, csak elkapunk pár terroristát.” De Snowden csalódott Obamában, aki nem követte akkori retorikáját. “Nem csak nem teljesítették azt, amit ígértek, de teljes egészében az ellenkezőjét csinálták. Mit jelent ez a társadalom számára? A demokráciára nézve? Mint jelent az, hogy akit az emberek megválasztottak elnökükké azokat az ígéreteket is megszegi, amelyeket még megválasztása előtt tett?”

2010-ben ES átkerült a CIA-tól az NSA-hez. Elfogadott egy technikai szakértői állást az NSA egyik vállalati partnerénél a Dell-nél Japánban. ES-nek ez a lehetőség nagyon vonzó volt, mivel már tini kora óta el akart jutni Japánba. Az itt eltöltött idő alatt megtanulta, hogyan védje a hálózatot a kínai hackerek elől. Ám Snowden egyre kiábrándultabb lett. Már az sem igazán tetszett neki, ahogy a bankárok után kémkedtek, illetve próbálták őket beépíteni. Ám most már arról tanult, hogyan zajlanak a célzott gyilkosságok és a tömeges megfigyelések/lehallgatások. Látta ahogy katonai és CIA drónok embereket ölnek meg. Látta, hogy az NSA-nek minden eszköze meg van hozzá, hogy bárkit megfigyeljen, kövessen csupán a számítógépe, vagy a telefonja alapján.

Bármennyire is kezdte elveszíteni hitét a hírszerzésben, karrierje egyre csak felfelé ívelt. 2011-ben visszatért Marylandbe, ahol majd egy évet töltött el a Dell vezető mérnökeként. Leginkább CIA-s fiókokkal foglalkozott. “Szerettem volna leülni és beszélni a CIA informatikai és műszaki vezetőivel. Elmondták volna nekem, hogy mik a legfőbb problémáik műszaki és informatikai téren, az én feladatom pedig az lett volna, hogy mindent megjavítsak.” De 2012 márciusában Snowden újra költözött a Dell miatt, ezúttal Hawaii-ra, ahol ő lett az információs iroda vezető mérnöke. Snowden aggodalma az NSA képességei és hiányosságai miatt napról napra csak nőtt. A legtöbb felfedezése ezzel kapcsolatban nagyon megdöbbentettek, például, hogy az ügynökség rendszeresen szerzett meg privát kommunikációs adatokat az izraeli hírszerzéstől. Az ilyen megszerzett információknál a nevek és személyes adatok általában törlődnek. Ám ebben az esetben az NSA semmit nem tett azért, hogy megvédje az embereket. A feltárt dokumentumok több millió arab és palesztin amerikai e-mail váltásait és telefonbeszélgetéseit tartalmazta, akik rokonai az Izrael által megszállt Palesztinában akár célpontok is lehetnek emiatt. “Szerintem ez csodálatos. Ez az egyik legnagyobb visszaélés amit valaha is láttunk.” – mondta Snowden. Egy másik hihetetlen felfedezés egy dokumentum volt, amely bizonyította, hogy az NSA politikusok szexuális szokásai után kémkedett. Egy feljegyzésben azt javasolták az ügynökségnek, hogy használja fel ezeket a “személyes biztonsági réseket”, hogy a kormány bírálóinak a hírnevét befeketítsék. A dokumentumokat ezután átadták annak a hat embernek, aki potenciális célpont lehetett volna. Snowdent az eset megdöbbentette. “Ezek a dolgok a 60-as években még tabunak számítottak. Akkor most miért csinálják ezeket? “

 

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez