Az újságíró, aki titokban készített interjút Snowdennel 4. rész

Júniusban Moszkvában nagyon későn megy le a nap. A hotel ablakából már látszott, ahogy a sötétség elárasztja az utcákat. Snowden észre sem vette, mennyire elszaladt az idő az interjú alatt. Még mindig new york-i idő szerint él. Így jobban tud kommunikálni az Amerikában élő támogatóival, illetve így mindig azonnal látja a híreket Amerikából. Még azokról sem marad le, amelyek őt szidják. A technológiai iparban, ahol sok támogatója akad, vannak olyanok, akik szerint nagyon veszélyes játékot játszik. Bill Gates így nyilatkozott ES-ről a Rolling Stone magazinnak: “Úgy hiszem megszegte a törvényt, ezért nem állítanám be hősnek. Csodálni meg biztosan nem fogom…”

Snowden megigazította a szemüvegét. Látszott rajta, hogy elveszett a gondolataiban, éppen azon a pillanaton gondolkozott, amikor eldöntötte, hogy onnan már nincs visszaút. “Ha a kormány nem a mi érdekeinket képviseli” – kezdett bele Snowden, arca nagyon komoly volt – “Akkor az állampolgároknak kell kiállniuk saját magukért. Amit én csináltam az ennek egy hagyományos módja.”

Az NSA soha nem gondolta volna, hogy egy olyasvalaki, mint Snowden ilyet tenne. ES-nek minden bizalmas információhoz volt hozzáférése. Le tudott tölteni bármit, amit szeretett volna. “Én voltam a Hawaii iroda legfőbb szakértője. Korlátlan hozzáférésem volt mindenhez.” Nos, majdnem mindenhez. Egy olyan terület volt, amelyet nem tudott elérni: az NSA agresszív kiberháborús tevékenységét tartalmazó dokumentumait. Ahhoz, hogy ehhez is hozzáférjen elvállalt egy infrastruktúra elemzői állást Booz Allen-nél, aki az NSA egyik vállalkozója. Ez a pozíció kettős hozzáférést biztosított ES-nek. Lehetővé tette számára, hogy hozzáférjen a hazai és külföldi lehallgatásokhoz, valamint vissza tudta követni a hazai támadások kiindulási pontját. Az új munkája során elmerülhetett a lehallgatások titkos világában és megtudta, mennyi titkos információt szereztek be szerte a világból. Azt is látta, hogy hatalmas mennyiségű lehallgatási és megfigyelési dokumentumot tárolnak minden elővigyázatosság és óvintézkedés nélkül. Ekkor összegyűjtötte a bizonyítékokat és biztonságos helyre rakta.

2013 tavaszára, amikor elkezdett Booz Allen-nek dolgozni, már teljesen kiábrándult. Egy hírszerző tiszt elmondta neki, hogy a TAO (az NSA hacker részlege) megpróbálta feltörni egy szíriai internetszolgáltató cég központi routerét 2012-ben. Ha ez sikerült volna az NSA hozzáfért volna az összes e-mail és egyéb netes adatforgalomhoz az egész országból. De valami rosszul sikerült, a router tűzfala miatt nem sikerült a művelet. A következménye az volt, hogy hirtelen egész Szíriában senkinek nem volt internete. Senki nem tudta, hogy az amerikai kormánynak ehhez valami köze van. A TAO munkatársai azon dolgoztak, hogy ez ne derüljön ki. Ám nem tudták eltüntetni a nyomaikat. Egy szerencséjük volt, Szíria azzal foglalkozott inkább, hogy az országban újra legyen  internet és nem azzal, hogy lenyomozzák valójában mi is történt. A TAO központban még ekkor is csak viccelődtek: “Ha lebukunk, az izraeliekre fogjuk…”

Mialatt Snowden Booz Allen-nek dolgozott leginkább a lehetséges kínai cybertámadásokat elemezte. A célpontjaik általában olyan intézmények, amelyek a katonaság hatáskörén kívül esnek. Ekkor már úgy gondolta, a hírszerző ügynökség túllépte hatáskörét. “Az nem titok, hogy agresszívan hackeljük Kínát. De átléptük a határt. Egyetemeket, kórházakat és civileket hackeltünk meg, ahelyett, hogy a kormányra és a katonaságra koncentráltunk volna. Ez komoly aggodalomra ad okot.”

Snowdennek az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor tudomást szerzett egy helyről Bluffdale-ben, Utah-ban ahol az NSA a titkos adatokat tárolta. Ez egy körülbelül 100 ezer négyzetméteres építmény, ahol több mint 500 trillió oldalnyi adatot tárolnak, telefonbeszélgetéseket, faxokat, e-maileket a világ minden tájáról. A nap minden órájában több milliárdnyi fut át ezekből, amelyek közül némelyeket azonnal törölnek, vannak olyanok amelyeket megtartanak rövid időre, vagy akár örökké.

Snowden a beszélgetésünk alatt megemlítette az NSA legújabb programját, a MonsterMind-ot. A program nem csak megvédi az Egyesült Államokat a külföldről jövő kibertámadásoktól, de még ellencsapást is indít. Ehhez pedig nem szükséges emberi beavatkozás. ES szerint ezzel a legnagyobb probléma csak az, hogy lehetséges egy olyan eset, ahol a támadás harmadik, ártatlan felek számítógépein csattan. “Mi van akkor, ha például kínai hackerek úgy tesznek, mintha orosz gépekről támadnának amerikai szervezeteket, amire ez az új program, a MonsterMind megtámadna egy orosz kórházat. Akkor mi történne?” – teszi fel a jogos kérdést Snowden.

2013 március 13.-án döntötte el Snowden, hogy itt az idő cselekedni. Ekkor olvasta el azt a cikket, amelyben az NSA igazgatója azt nyilatkozta, az NSA “nem tudatosan” hallgatta le az amerikai állampolgárokat. “Elolvastam a cikket, másnap pedig megkérdeztem a munkatársaimtól, hogy elhiszik-e ezt a sok baromságot, amit ebben állítanak.” Ekkor Snowden eldöntötte, hogy itt az idő cselekedni. De ugyanakkor tudta, hogy ennek szörnyű következményei lehetnek. “Nagyon nehéz megtenni az első lépést. Hittem valamiben annyira, hogy a saját életemet tettem kockára ezért.” Úgy gondolta nincs más választása. 2 hónappal később pedig már egy Hong Kongba tartó gépen ült, a zsebében egy pendrive-val.

04 Cnt19 Fr61

Az interjú harmadik napján az én hotel szobámban találkoztunk. Időközben átköltöztem a Hotel Nationalbe. Snowden még mindig tartott attól, hogy figyelik őt. “Ha valakik még tényleg figyeltetnek engem, akkor biztos, hogy van egy olyan csapatuk, akiknek annyi a dolguk, hogy meghackeljenek engem. Azt nem tudom, hogy van-e arról fogalmuk merre vagyok, de az biztos, hogy figyelik azt akivel esetleg neten keresztül beszélek. Még ha nem is tudják pontosan mit mondok, de azt ki tudják deríteni kivel beszélek és mikor.” Snowden mindennél jobban fél attól, hogy valamilyen baklövést követ el, és akkor elveszít mindent. “Nem vagyok önpusztító. Nem akarom, hogy kitöröljék az egész életem, mintha nem is léteztem volna. De ha nem teszünk meg valamit, ha nem próbálkozunk, nem is nyerhetünk.” Nagyon fájdalmas időszakot él át. Ám fájdalmát némileg enyhíti, hogy mindig egy lépéssel az üldözői előtt kell járnia. De tisztában van vele, hogy veszélyben van. “Egy nap le fognak nyomozni, és tudni fogják hol vagyok. Tudom, hogy ez bármikor megtörténhet.”

ES nem igazán optimista a jövővel szemben. Nem hiszi, hogy a választások majd értelmes reformokat hoznak magukkal. „A technológiában kell hinni, nem a politikusokban. Minden technológiai eszközünk meg van ahhoz, hogy véget vessünk a tömeges lehallgatásoknak anélkül, hogy valamilyen törvényi szabályozást hoznánk. A válasz a titkosításban rejlik. Ezzel véget vethetnénk a tömeges megfigyeléseknek, nem csak az USA-ban, de az egész világon. Ám ez még nem most lesz.. még nem látjuk a végét.”

A találkozásunk után pár héttel a “The Washington Post” lehozott egy cikket azzal, hogy az NSA sokkal több ártatlan amerikait hallgatott le, mint külföldi célpontokat. Még több százezer titkos dokumentum lehet, amelyet még senki nem látott. Nem beszélve azokról, akiknek Snowden inspirációt jelent. De ES szerint, ha valaki a jövőben még elkezd kiszivárogtatni anyagokat, már nem lesz akkora horderejű. “Nem az a kérdés, hogy milyen új sztorival állnak még elő. Mit fognak még kitálalni. Itt az a kérdés, hogy mit fogunk vele kezdeni?”

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez