Keleti remények és nyugati félelmek övezik a tegnap megalapított Eurázsiai Gazdasági Uniót. Beváltja-e ezeket? Hazai szakértőket kérdeztünk.2015. január 1-től kezdi meg teljes értékű munkáját a tegnap Asztanában alapított Eurázsiai Gazdasági Unió (EGU). A tervek szerint az alapító Beloruszhoz, Kazahsztánhoz, Oroszországhoz hamarosan Örményország és Kirgizisztán csatlakozhat. Sokan a Szovjetunió feléledését látják a szövetségben, mások szerint különösebben nagy jelentősége nem lesz.
Az eurázsiai gondolat nagy támogatója, Nurszultan Nazarbajev számtalanszor hangsúlyozta, az új unió csak és kizárólag gazdasági szerveződés, amely a tagállamok politikai szuverenitását teljes mértékben tiszteletben tartja. Sőt, hogy biztosítsa a hazai és nyugati kétkedőket, nem a Szovjetunió feltámasztásáról van szó, többek között Törökország csatlakozását is javasolta.
Miben is rejlik tehát az Eurázsiai Gazdasági Unió jelentősége? Dorogi Sándor Közép-Ázsia kutató kérdésünkre elmondta: a Szovjetunió helyén, a volt szovjet térségen belül az első, komoly súllyal rendelkező gazdasági együttműködési szervezet jön létre 2015 január 1-én, amelynek ma még elsősorban a politikai jelentősége és üzenete a fontosabb, mint maga a gazdasági ereje, összefogása. Számos vonásában az Európai Uniót mintázza, elég az „áruk, szolgáltatások és a tőke” szabad áramlásának célkitűzését említeni, és minden bizonnyal együttműködő partnere és versenytársa is lesz annak. Az újabb Unió megalakulása után nyilván megtörténik a kapcsolatfelvétel Brüsszel és Moszkva-Minszk-Asztana között. Az EGU-nak ugyanis nem egy központja lesz, hanem egyszerre három.
Persze minden szerződés annyit ér, amennyi megvalósul belőle, és ez teljes mértékben érvényes az EGU-ra is, hangsúlyozta Dorogi. A szervezet életképessége, a jövője és sikere azon múlik, hogy a tagállamok mennyire veszik komolyan a közösen elérendő célokat, és mennyiben képesek (és akarnak!) alkalmazkodni egymáshoz, idomulni az együttműködéshez. Ez már csak azért is érdekes kérdés, mert például Kazahsztán igen ambiciózus, a másik két országétól eltérő utat jelölt ki magának az 2050-ig szóló országfejlesztési stratégiával. Az integráció ma első ránézésre leginkább Oroszországnak tűnik előnyösnek, amely a három ország közül a legfejlettebb, legerősebb gazdasági és pénzügyi rendszerrel rendelkezik. Belorusz hagyományosan fejlett gépiparral és mezőgazdasággal érdekelt az EGU-ban, hiszen az további piacokat jelent számára. Kazahsztán fejlettségét tekintve harmadiknak tekinthető, és így célpontja lehet az orosz nagytőke terjeszkedésének is. Asztanának tehát minden erejét össze kell szednie a folyamatok irányításához és ellenőrzéséhez, ha nem akar visszasüllyedni a szovjet gyarmati sorba. Ugyanakkor azt is érdemes látni, hogy egy ilyen, az EU-hoz hasonlítható integráció hatalmas húzó erőt is jelenthet Kazahsztán számára, amely felgyorsíthatja a gazdasági fejlődése ütemét.
Az aláírás előkészítése idején sokan cikkeztek arról, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unió az Európai Unió ázsiai megfelelője lesz, saját pénzzel ugyanolyan szerepet tölt majd be. Az új Unió nyilván versenyre törekszik majd az EU-val, legalább is erre lehet következtetni Nazarbajev elnök minapi sanghaji üzenetéből, amelyben erős kritikát fogalmazott meg a Nyugat címére. Deák András, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa ugyanakkor nem nagyon látja az EGU tényleges kifutási lehetőségét. Dorogi véleményével szemben, szerinte aligha csatlakozik sok állam a szervezethez. Ezenkívül a valódi együttműködésre sem lát túl sok esélyt, elsősorban a közép-ázsiai államok konfliktusai miatt. Azzal azonban egyet ért, hogy a Szovjetunió felbomlása óta valóban ez az első mozzanat, amivel kapcsolatban a posztszovjet államok egységéről lehet beszélni, ami mindenekelőtt Oroszország számára előnyös.