Február 12-én Fattah el-Sziszi vezérkari főnök és Nabil Fahmy külügyminiszter Moszkvába utazott, hogy lezárják a novemberben megkezdett tárgyalásokat. A fő téma természetesen a fegyvervásárlási szerződés megkötése volt, de szóba kerültek más dimenziók – gazdaság, turizmus, befektetések – is. A tárgyalások nagyon jól indultak, tegnap az egyiptomi sajtót bejárta Putyin támogatása és jókívánsága. Erre válaszul el-Sziszi gratulált Putyinnak a Szocsi olimpiai játékok megrendezésért. Fattah el-Sziszi a Közel-Kelet “ingadozásáról” beszélt az orosz elnöknek, valamint arról, hogy jelenleg az egyiptomi nép egy “különösen komplikát időszakot” él meg. Kairó megtesz mindent a zavartalan konszolidációért és felveszi a harcot a terrorizmussal, amely “éppúgy fenyegeti Oroszország stabilitását, mint Egyiptomét.”
Az egyiptomi elnökjelölt Szergej Szojgu orosz védelmi miniszterrel is találkozott. Az orosz politikus kijelentette, hogy “Moszkva komoly érdeklődéssel követi az egyiptomi eseményeket”. Gratulált az egyiptomi tábornoknak a választásokon való indulásért és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy éppen egy erős és stabil Egyiptom kiépítésének vagyunk a tanúi. Szojgu támogatja Kairó harcát az iszlám szélsőségek és terrorizmus ellen, amely az orosz külpolitika egyik legfontosabb pontja. Ezért szerinte a jövőben szükség van a biztonságpolitikai kooperáció fokozására.
Az egyiptomi-orosz katonai együttműködés már azonnal kezdetét vette Mohamed Murszi bukása után. A mostani két napos tárgyalás fő témája a két milliárd dollár értékű fegyvervásárlási egyezmény megkötése volt. A légvédelmi rakéták és rendszer megvásárlása egy teljesen új fejezetet nyit az orosz-egyiptomi kapcsolatokban: Kairó és Moszkva között ilyen mértékű katonai együttműködésre a hidegháború óta nem volt példa. Ezenfelül az orosz vezetés felajánlott még Mi-35-ös harci helikopterek, MiG 29M/M2 vadászgépeket és felszerelést a különleges egyiptomi erőknek. Ez utóbbinál “kiképzési csomag” is jár, ami azt jelenti, hogy egyiptomi tisztek és katonák utazhatnak Oroszországba azért, hogy megtanulják ezen eszközök használatát. Ez pedig még szorosabbá fűzheti az orosz-egyiptomi biztonságpolitikai kapcsolatokat. A legutóbbi értesülések szerint ezt is elfogadta az egyiptomi vezetés, s így az egész egyezmény értéke elérte a hárommilliárd dollárt.
Más területen is történtek előrelépések. Kairó és Moszkva véleménye is megegyezett a szír válsággal kapcsolatban, a külügyminiszterek közös nyilatkozatban elítélték, hogy erővel, egy esetleges külföldi (nyugati) katonai intervencióval oldják meg a helyzetet. Az oroszok növelnék az egyiptomi beruházásaikat, leginkább a turizmus területén, hisz Oroszországból érkezik a legtöbb külföldi turista. Ezenfelül részt vennének az infrastruktúra és energetikai fejlesztésekben is. Ez utóbbinál most nem került szóba Egyiptom első atomerőművének megépítése, amelyet a földközi-tengeri Dabaa mellett hoznának létre. Tavaly felmerült az, hogy az orosz Rosatom esetleg indulna ezen a pályázaton.
Nabil Fahmi pedig Szergej Lavrovval, az orosz külügyminiszterrel, tárgyalt a közel-keleti helyzetről. Mindketten egyetértettek abban, hogy a legfontosabb feladat biztonságossá tenni a régiót, s ehhez szükség van a világ nagyhatalmainak támogatására. Ugyanakkor az egyiptomi külügyminiszter kijelentette: “Ezek a 2+2 tárgyalások azt mutatják meg, hogy a mostani orosz külpolitikában milyen fontos szerepet tölt be Egyiptom és milyen jók a két ország közötti kapcsolatok. Ugyanakkor senki sem akarja átírni a történelmet, Egyiptom nem kívánja felcserélni az egyik nemzetközi partnerét egy másikra.”
Az egyiptomi külügyminiszter itt egyértelműen az Egyesült Államokra gondolt, amely évtizedeken át Kairó egyik legnagyobb támogatója volt. Washington évenként átlagosan 1,3 milliárd dollár értékű katonai segélyben részesítette az észak-afrikai országot. Ugyanakkor az Egyesült Államok Kongresszusa – Mohamed Murszi bukása után – leállította a katonai szállítmányokat (köztük az F-16-os vadászgépeket) az egyiptomi hadseregnek.
Egyelőre még korai azt írni, hogy Egyiptom végleg kikerült volna az Egyesült Államok szövetségi rendszeréből és az 1970-es évekhez hasonló fordulat állt volna be, csak most Kairó Moszkvát fogja választani Washington helyett. Az egyiptomi gazdaságnak még mindig szüksége van az amerikai és a többi nyugati ország támogatására, de valószínűleg csak addig, amíg Fattah el-Sziszi nem került hatalomra és stabilizálja az észak-afrikai állam gazdaságát. Például az IMF 2013 október végén visszatért Egyiptomba, hogy folytatódjanak a tárgyalások a 4,8 milliárd dollárnyi hitelről, de ismét kudarccal végződtek a megbeszélések. Kairó a nyugati hitel helyett a Perzsa-öböl menti monarchiák (Szaúd-Arábia, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek) által felajánlott 12 milliárd dollárt fogadta el. Azonban meglepő módon elutasította és visszafizette Katar által nyújtott jelentős kölcsönt, mivel Doha volt az egyiptomi Muszlim Testvériség legnagyobb támogatója.
Az amerikai képviselők közül már páran komoly aggodalmuknak adtak hangot, hogy Egyiptom Moszkva-felé fordulása komoly kockázatot jelent az Egyesült Államokra nézve, nem szabad lebecsülni ennek a veszélyét: Washington geopolitikailag kiszorulhat Észak-Afrikából, valamint sokkal nehezebben tudná támogatni a szövetségesét, Izraelt. Republikánus képviselők és a Pentagonban leginkább attól tartanak, hogy a Szuezi-csatorna (ismét) kikerülhet az amerikai ellenőrzés alól.