Az amerikai lap szerint a “grandiózus projekt” célja valamikor az volt, hogy megteremtse Oroszország dominanciáját Délkelet-Európában. Ezt azonban meghiúsították az elmérgesedett orosz-amerikai kapcsolatok. Európai veszteségként beállítva a kudarcot, Putyin Brüsszel hajthatatlanságát okolta.
A döntés a jelek szerint egyben az Európai Unió és az Obama-kormányzat egy ritka győzelmét is jelenti, miután az év folyamán jórészt tehetetlennek bizonyultak, amikor Putyin elcsatolta a Krímet és lázadást szított Kelet-Ukrajnában.
Oroszország régóta józan üzleti projektként hirdette a 22 milliárd dollár értékű Déli Áramlatot, Washington és Brüsszel szerint azonban az nem volt más, mint a Kreml egy alig leplezett kísérlete, hogy Ukrajnát megkerülve bebetonozza pozícióját Európa domináns gázszállítójának minőségében. Az árvita kapcsán Moszkva az elmúlt években kétszer is megszakította a gázszállításokat keleti szomszédján keresztül.
Az ukrajnai konfliktus miatt Európa fokozta a nyomást a vezeték megépítésével szemben, amelynek munkálatait júniusban Bulgáriában leállították. A diplomáciai és gazdasági nyomás hatására Putyin személyesen döntött a projekt leállításáról.
Ha a fordulatnak van nyertese, akkor az a lap szerint Törökország, amely Kínához és más, energiaéhes fejlődő országokhoz hasonlóan arra használta fel a kelet-nyugati súrlódást, hogy nyomott áron kössön hosszú távú energiaellátási alkut Oroszországgal. Putyin közölte, hogy a törökök kedvezményes áron kapják majd a gázt, ráadásul a korábbinál évi 3 milliárd köbméterrel nagyobb mennyiségben.
Ugyanakkor a konfliktus Putyint is segítette abban, hogy elforduljon a Nyugattól. Az orosz elnök egy jelentős és régóta halogatott megállapodást írt alá a Kínába irányuló orosz gázszállításokról, és más, nem európai piacok felkutatásába kezdett az orosz szénhidrogénexport számára. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a Déli Áramlat “feláldozhatóvá” vált.
Szakértők szerint mindezek ellenére nem volt teljesen hiábavaló az a 4,5 milliárd dollár, amelyet az orosz állam tulajdonában lévő energetikai óriásvállalat, a Gazprom eddig a Déli Áramlatba fektetett. Ugyanis az építkezés lehetőségének puszta felemlegetése is segített az elmúlt évtizedben megakadályozni azt, hogy a Nyugat komoly eszközöket mozgósítson egy rivális csővezeték megépítésére, amely azt biztosította volna, hogy nem orosz eredetű gáz érkezhessen Európába.