Családjával magyarul, szomszédaival szlovákul (akkoriban úgy mondták tótul), lengyel rokonaival lengyelül, tengerész társaival leginkább hollandul, a francia udvarban franciául beszélt – igazi (közép) európai, és igazi világpolgár volt. Nem is választhatott volna a Kassai Magyar Főkonzulátus, és Kassa, mint Európa Kulturális Fővárosa jobb hőst egyik központi rendezvényüknek, mint a 18. század talán legnagyobb magyar (és persze szlovák, ha úgy tetszik) kalandorát, Benyovszky Móricot. Aki, nem utolsó sorban, a magyar-afrikai kapcsolatok, a magyar Afrika-kutatás úttörője is.
Szombat este megtelt a kassai Amfiteátrum, és bár a táncjátékot megelőző Ghymes koncert végére igencsak elromlott az idő, senkinek nem akaródzott távozni egészen az előadás végéig. Nem is véletlen így, hogy köszöntőjében Balogh Zoltán államtitkár is a (szó szoros és átvitt értelmében vett) kitartását köszönte meg a közönségnek, a kassai kulturális főváros projektvezetője pedig kiemelte a rendezvény határokon-kultúrákon átívelő jellegét.
{youtube}TdOSlSBZ0yc{/youtube}
Valóban, Európa, Ázsia és Afrika zenéiből, táncaiból láthattak a nézők színes, változatos összeállítást. A bécsi udvari táncoktól a magyar és szlovák lakodalmason és a szibériai sámánéneken át egészen az afrikai örömünnepig vitt az előadás másfél órája. Vincze Zsuzsa szövegkönyve végigkísért minket a kalandor életén Bécstől a lengyel szabadságharcon és Kamcsatkán át egészen XVI. Lajos király udvaráig és Madagaszkárig, a Ghymes alapító Szarka Tamás és Szarka Gyula zenéje pedig – ahogy a sikeres felvidéki együttestől megszokhattuk – ötvözte a magyar népzene és a világzene elemeit a modern hangzásvilággal. A Honvéd Táncegyüttesen kívül cseh, szlovák, lengyel, és – Magyarországon élő – afrikai táncosok tették színessé, és autentikussá az előadást. Zsuráfszky Zoltán rendező-koreográfus azt ígérte, még idén a budapesti közönség is láthatja a produkciót.