Kadhafi plasztikai sebésze voltam Rióból
Liacyr Ribeiro brazil plasztikai sebész úgy csomagolt, mint bármikor egy orvosi kongresszusra szokás, de Tripoliban már a második napon egy autóban találta magát, aki magához Kadhafihoz vitte. Liacyr Ribeiro emlékezik az Első Arab Plasztikai Sebészeti Kongresszusra Tripoliban, 1994-ben.
A most 73 éves ismert és elismert plasztikai sebész Rio de Janeiro Botafoga nevű elitnegyedében rendel és ma is libabőrös lesz, ha a 18 évvel ezelőtti eseményekre gondol. Kadhafit kellett megoperálni egy számára ismeretlen helyen: az autó hosszasan ment vele, különböző kanyargós utcákon, útmenti akadályokon valami titkos helyre, ahol – mint megérkezésekor kiderül – a líbiai forradalom vezére várta. Féltem – mondja. Nem tudtam, mit vár tőlem és mi történhet velem. Mégis egy ország vezetője volt és azt csinált volna velem, amit akart.
A sebész úgy emlékszik Moammer Kadhafira, mint egy művelt, intelligens és rokonszenves emberre, aki mindent tudott a plasztikai sebészetről. Azt akarta, hogy azonnal operáljam meg, de finoman elmagyaráztam neki, hogy a dolgok nem éppen így történnek. Vagyis hazament az eszközeiért Rióba és egy héttel később tért vissza az asszisztensével Tripoliba. ,,Hogy volt-e valami kellemetlen abban, hogy egy ilyen személyt kellett operálni? Hát igen, volt benne valami szorongató érzés, a hátsó gondolat, hogy vajon élve kikerülök-e innen. Ugyanis vannak olyan történetek királyokról, akik megölették a plasztikai sebészt, hogy senkinek se mondhassa el amit látott, amit csinált.
A kórház egy földalatti bunkerben volt és a felszereltsége jobb volt, mint amit a világ országainak többségében láttam: német műszerekkel, modern altató berendezéssel és egyetlen líbiai alkalmazottja sem volt. Az orvosi titoktartás kötelezi , hogy ne részletezze a műtétet, de annyit elmondhat, hogy fiatalodni akart. A műtétet helyi érzéstelenítéssel végeztük, mert Kadhafi attól tartott, hogy nem ébred fel az altatásból. Aztán a műtét utáni utolsó kontrollnál egy alkalmazottja átadott egy borítékot tele svájci frankkal – egy autót lehetett belőle venni. A vezér minden bizonnyal elégedett volt, mert néhány évvel a megbuktatása előtt újra hívott, de akkor már nem volt kedvem elutazni, kimentettem magam – meséli Ribeiro.
Ribeiro szerint a mai plasztikai sebészet rossz utakon jár: nagyméretű arcokra operálnak kis pisze orrokat, amelyek idővel még idegenebbül néznek ki, aztán vékony testű nők kapnak hatalmas mellimplantátumokat, amelyek még a gerincet is nyomják. Ezeknek idővel nem lesz jó vége, sok lesz a frusztrált ember. Régen figyelembe vették a lehetőségeket, az adottságokat és azokon belül mozogtak: ma a pénz a döntő.
S hogy miért éppen Brazília vezet a szépészeti műtétek sorában? Ez a brazil nő hiúsága, a titoktartás hiánya (minden műtét kiderül) és az ár. Mint mondja, a brazil nőnek mindig nagy volt a hátsója és kicsik a mellei – ma az ízlés megváltozott.
Ez a globalizáció következménye: régebben kivetettek a mell zsíranyagából, ma szilikont rakatnak bele. Más lett a kultúra: ma mindenből nagyot akarnak.
Ő operálta Silvio Berlusconit is, de erről nem hajlandó beszélni. Még él – mondja. Még azelőtt műtötte, hogy miniszterelnök lett volna és utána még kétszer visszatért. ,,Nagyon nyugodt ember. Sajnos egyszer sem hívott meg a híres party-jaira – mondja Ribeiro nevetve.