A lengyel-magyar barátság köszöni szépen, nagyon jól megvan – interjú Lengyelország budapesti nagykövetével

– Mit szól ahhoz Varsó, hogy a 89 fős orosz kitiltási listán a lengyelek vannak a legtöbben, összesen 18-an?
– Ez egyszerűen a lengyelek Ukrajna megsegítésért tett, európai szintű aktivitásából fakad. Számos okból adódóan különleges módon megértjük az ukránok helyzetét és hatalmas empátiával fordulunk feléjük. Szeretnénk segíteni őket abban, hogy szorosabb együttműködést építsenek ki Európával. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a lista az orosz fél nem egyenértékű válasza az Európai Unió korábbi listájára. Ez egy belső, politikai haszonszerzés érdekében meghozott politikai és propaganda lépés. Ezzel szemben az uniós listán olyanok szerepelnek, akik, vagy közvetlenül felelősek az Ukrajna ellen elkövetett agresszióért, vagy ezt számtalan módon támogatták.
– Melyek a varsói orosz politika mozgatórugói?
– Sok olyan tényező létezik, amely meghatározza a kapcsolatunkat keleti partnerünkkel. Oroszország amellett, hogy Lengyelország fontos szomszédja, jelentős politikai és gazdasági partnere is, amellyel összetett kereskedelmi tevékenységet folytatunk. Lengyelország ma az Európai Unió és a NATO tagállama, amely szervezetek közös politikája és stratégiája szintén hatást gyakorol az Oroszországgal szembeni kapcsolatainkra. Nem csak megbízható, de aktív tagjai is vagyunk mindkét szervezetnek, ez pedig nem csak jogokkal, de kötelezettségekkel is jár. Mindemellett vannak fontos történelmi szempontok is, amelyek Lengyelország egyedi tapasztalatiból erednek, és amelyek a mai napig meghatározzák gondolkodásmódunkat és azt is, mennyire bízunk meg partnerünk szavahihetőségében.
– Miért nem bízik Varsó Moszkvában?
– Mivel az orosz politika nem egy egységes rendszer alapján működik, nagyon kiszámíthatatlan. Egy ilyen helyzetben minden lehetséges. Hiába próbálunk mi pragmatikusan politizálni, ha ők időnként teljesen érthetetlenül viselkednek. Vegyük például a 2010-es szmolenszki tragédiát, amikor repülőbalesetben meghalt Lech Kaczynski elnök. A vizsgálatok eredményeit ugyan két hét után nyilvánosságra hozták Moszkvában, de a repülőgép roncsait a mai napig nem kaptuk vissza, pedig a lengyel állam tulajdonát képező gépről volt szó. Ebben a tragédiában pedig a lengyel politikai közélet elitje vesztette el az életét. Éppen ezért nem értem, hogy az orosz hatóságok miért tartják vissza a roncsokat. Mindez öt éve történt és még mindig várnunk kell! Mire? Ez a helyzet sokban hasonlít a 70 évvel ezelőtti katyni mészárlás orosz kezelésére. Hiszen még mindig nem kaptuk meg a mészárlás teljes dokumentációját. Mi pedig nem büntetni akarunk, de a történelmi igazság egy nagyon fontos dolog. Ezek tisztázása nélkül nem lehet jól működő kapcsolatot működtetni. Ezek csak a példái olyan eseteknek, amelyek nagymértékben megnehezítik az országaink közötti hiteles párbeszédet.

– Mennyiben változtathat Lengyelország orosz politikáján az új elnök, a konzervatívabb Jog és Igazságosság párt jelöltje, Andrzej Duda, és az őszi parlamenti választások eredményei?
– Nem gondolom, hogy a választások a lengyel álláspont radikális megváltoztatását eredményeznék. Lengyelország az Oroszországgal szembeni határozott, közös és konzekvens európai politika mellett foglal állást, mert megítélésünk szerint csak egy ilyen politika lehet eredményes. A lengyel politikai elit körében teljes az egyetértés e kérdést illetően.
– Hogyan lehetne feloldani a lengyel-orosz szembenállást?
– Itt nem egy lengyel-orosz szembenállásról van szó. A budapesti memorandumban foglaltak megszegésével Oroszország a nemzetközi jogot és a status quo-t is megsértette, akárcsak egy európai állam és Lengyelország szomszédjának a szuverenitását és területi integritását. Bár Európa, Lengyelország és Oroszország is a lehető legjobb együttműködésben érdekelt, nem fogadhatjuk el azt, ami most Ukrajnában történik. Mindez Európa jövőjére jelent veszélyt.
– Jelenleg holtponton áll Brüsszel és Moszkva viszonya. Ráadásul az EU félévvel meghosszabbította a szankciókat. Hogyan lehet innen továbblépni?
– Meggyőződésem, hogy mindkét oldal stratégiai érdeke a politikai és gazdasági kapcsolatok rendezése. Egyértelmű, hogy az orosz fél politikai és katonai gesztusai belpolitikai célokat szolgálnak. Szerintem a szankciók hatására félév, vagy egy év múlva egész más lesz a helyzet. A közös érdekek megértése minden bizonnyal jó kiindulási pont lenne a megállapodás eléréséhez. Emellett kulcsfontosságú feltételetek még persze a minszki megállapodásban foglaltak megvalósítása, a béke visszaállítása és az Ukrajna megszállt területeivel kapcsolatos helyzet rendezése.

– A Visegrádi Négyek véleménye erősen különbözik Oroszországgal kapcsolatban. Ezek a nézeteltérések hogyan befolyásolják a négy ország viszonyát, illetve a négyes hatékonyságát?
– Természetes, hogy egyes kérdéseket különböző módon ítélünk meg, hiszen ezek számos belső és külső feltételrendszerből eredhetnek. Nem kívánnám eltúlozni ezeket a különbségeket és szerintem azok se fűzzenek ehhez túl sok reményt, akiknek ez lenne az érdeke. Visegrád a régió és Európa együttműködésének fontos, eredményes platformja. Szintén tudjuk, hogy sok olyan csoport létezik, amelyek érdekeltek régiónk, elsősorban pedig a visegrádi együttműködés gyengítésében. Viszont személyesen nem látok különösebb veszélyt, amely a visegrádi együttműködés jövőjét veszélyeztetné.
– Budapest Oroszország politikája mennyiben befolyásolja a lengyel-magyar kapcsolatokat?
– A magyar-orosz kapcsolatok nem képezik részét a lengyel-magyar együttműködésnek. Az országaink közötti kooperáció köszöni szépen, nagyon jól megvan. Gazdasági kapcsolataink a válság ellenére évről-évre növekednek, a kereskedelmi forgalom meghaladta már a 7 milliárd eurót, a politikai kapcsolatok stabilak és átlagon felülinek mondhatóak minden szinten, a társadalmi kapcsolatok pedig reneszánszukat élik. Miközben a kulcsfontosságú kérdésekben egyetértünk és megértjük, hogy az ukrán konfliktus komolyan veszélyezteti érdekeinket, partnereink egyedi feltételrendszereit is igyekszünk megérteni. Ugyanakkor a lengyel társadalom kíváncsian figyelte, hogyan reagálnak a magyarok az ukrán válságra, vajon megértik-e a traumáinkat. A magyar pragmatizmust nem mindenki érti Lengyelországban.
– A jelenlegi moldovai kormányválsággal kapcsolatban azt jósolják a legpesszimistábbak, hogy ott megismétlődhet az ukrán forgatókönyv. Erről mit gondol?
– Isten mentsen meg minket ettől! Korábban úgy tűnt, hogy Moldova nagy erőfeszítések árán, de biztosan halad az uniós integráció felé. Most azonban kiderült, mennyire gyenge a moldovai demokrácia. Szerintem ilyen esetekben nagyon fontos a politikai segítség, azonban annak nem utólag kell megtörténnie. A megelőzés sokkal hatékonyabb, és olcsóbb is. Nem vagyok egy nagy szakértő a témában, de úgy látom, hogy mivel Moldova nem egy hatalmas ország, ott nem lenne olyan nehéz hatékonyan segítséget nyújtani. Ha a moldovaiaknak mégse sikerül elérni céljaikat, akkor ennek a negatív hatása sokkal károsabb lehet az egész régió számára.

– Az ukrán válság mellett Európa másik legnagyobb problémája a menekültek bevándorlása. Európai szinten mi lehet a megoldás?
– Én úgy látom, hogy csak közös európai összefogással lehet ezt a problémát megoldani. Nem hiszem, hogy egy ország egyedül képes lenne erre. Sőt talán az egyéni, drasztikus lépések tovább ronthatják ezt az egyébként is kiszámíthatatlan helyzetet. Szerintem a kvóta-rendszer azért nem hatékony, mert csak szétosztja a már ittlévő menekülteket, de magára a bevándorlásra nem nyújt megoldást. Mindeközben a legfrissebb felmérések kimutatták, hogy a lengyelek 70 százaléka kész befogadni a menekülteket. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni hogy, számunkra inkább az ukránok jelentik a menekülteket jelenleg. Sajnos, nagyon sokat lehet beszélni erről a témáról, de az igazi megoldást a szakembereknek közösen kellene kitalálniuk.
– Egyes feltevések szerint könnyedén kihasználhatják a menekült-kártyát a jobboldali populista pártok a toleranciát hirdető liberálisokkal szemben. Ez igaz lehet Lengyelországban az őszi parlamenti választásokon?
– Szerintem a bevándorlás már rég nem egy konzervatív-liberális vita. Ez már egy sokkal komolyabb, nemzeti, illetve európai kérdés. Ezért egy nagyon racionális és felelősségteljes megoldásra van szükség. Úgy látom, hogy Lengyelországban jelenleg ebben a kérdésben nincs nagy különbség a különböző pártok között. Pedig ez a téma az elnökválasztáskor is felvetődött. Mindenki egyetértett abban, ha valakinek az élete veszélyben van, segíteni kell rajta és be kell fogadni az illetőt. Ettől viszont eltér a munkához köthető migráció, ami más eljárási módot igényel és más feltételek mellett valósulhat meg.
– Ez a másik szempont nagyban érinti a lengyeleket is. Hiszen 1,5 millióan mentek Nyugat-Európába, hogy jobban boldogulhassanak.
– Ez így is van, meg nem is. Amikor az Európai Uniós tagságot megpályáztuk, már nyilvánvaló volt, hogy mi azt szeretnénk, hogy mindenkinek legyen útlevele, szabadon mozoghassunk és szabad legyen a munkaerő áramlása. Ezek az elvek az uniós eszme alapját képezik, és abban segítik az EU-t, hogy erős, globális-szintű játékos lehessen. Így ez a helyzet az elejétől fogva világos volt mindkét oldal – EU és az új jelöltek – számára és a részét képezte a korábban elért megállapodásnak. A nemzetek szintjén Nagy-Britannia nagyon jól járt azzal a sok képzett fiatallal, mi viszont elveszítettük őket. Sajnos, egyelőre nem tudunk nekik megfelelő alternatívát nyújtani. Szerintem, aki ezt a két migrációs módot egybemossa, az nem jár el korrektül.

Képek: Wikimedia Commons