Einstein, Chopin, Victor Hugo – egykor ők is menekültek voltak

Művészek, tudósok, gondolkodók az elmúlt századokban ott álltak egy idegen ország kapujában és menedéket kértek: Frederic Chopin, Albert Einstein és Víctor Hugo egyikei azoknak, akiknek menekülniük kellett hazájukból. 

Amikor menedéket kértek, aligha tudták róluk, hogy megváltoztatják a történelem menetét. Példájuk azt is mutatja, hogy a menekült nemcsak megélhetést keres, hanem hozza kulturáját, tudását és ismereteit kész megosztani velünk, a befogadókkal. 

Az alábbiakban bemutatunk tíz olan menekültet, akiket jó, hogy befogadtak, akiknek jó, hogy lehetőséget adtak és akiknek példáján elgondolkodhatunk.

Albert Einstein, a munkanélküli német tanár először Svájcba ment, ahol állást kapott, majd az 1940-es amerikai állampolgárság megszerzéséig eltelt években olyan dolgokat tett le befogadó országai ,,asztalára”, hogy mára neve a zsenialitás és a tudás vitathatatlan szimbóluma lett. De Einstein először gazdasági menekült volt – hazájából, Németországból azért ment el, mert ott nem kapott munkát.

Isabel Allende Nobel-díjas chilei-amerikai írnő Chiléből az elől a katonai puccs elől menekült, amely nagybátyját, Salvador Allendét megölte. Neve a katonai junta ,,fekete listáján” is szerepelt, élete veszélyben volt. Így érkezett menekültként az Egyeslt Államokba, Kaliforniába, ahol ma is él. 

Robert Capa Budapestről menekült, ahol Friedmann Endre Ernő néven látta meg a napvilágot és a XX. századi háborúk legismertebb fotós tudósítója, majd az egyik legnagyobb magyar származású fotós  lett. Kétszer állt menekültként egy-egy ország hivatalnokai előtt, hogy bebocsáttatást és munkát kérjen. Berlinben diákként élte a szegények életét, majd a nácik elől Franciaországba menekült. Új hazájában megbecsülést és hírnevet szerzett – szülőföldjének is. 

Milan Kundera a ,,prágai tavaszt” követően menekült Franciaországba. A csehből azóta francia íróvá lett Kundera metsző íróniáját a korabeli Csehszlovákia nem tudta megbocsátani, de a franciák befogadták: nyertek vele. Mint egyetemi oktató, mind pedig író dicsőséget hozott új hazájának is.

Luis Bunuel filmrendező, a  modern filmművészet egyik nagy uttörője hazájából, Spanyolországból menekült lehetőségek hiányában és egy lehetetlen  rendszer elől, s  egy fillér nélkül érkezett New Yorkba, ahol munkát kapott: náciellenes propagandafilmeket válogatott a Modern Művészetek Múzeumában. Salvador Dalíról írt könyve miatt azonban kirúgták és meg sem állt Mexikóig – ahol újra menekült lett. Ott is halt meg mexikói állampolgárként 1983. juliusa végén. 

Frederick Chopin Varsóban született és ott is élt volna, ha nem tör ki a háború és apja tanácsára hátrahyagja boldog gyermekkorát. Párizsba megy és nem is tér onnan haza. Párizsba menekültként érkezik, de hamarosan a zenei élet élére kerül, sikereit ünneplik a francia szalonokban. A magány és az idegen otthon azonban befeléfordulttá, melankólikussá teszik – ma úgy mondanánk, enyhén depressziós lesz. A szomorú fiatalember immunrendszerét kikezni a tuberkolózis. Teste a francia Père-Lachaise temetőben nyugszik, szívét azonban a varsói Szent Kereszt templom egy oszlopában őrzik.