Buszos (tor)túrák Budapesten

Budapest manapság Európa egyik legmenőbb városa – a hátizsákos fiataloktól kezdve a bulizó házasulandókon és koncertlátogatókon át egészen a nyugdíjas csoportokig mindenféle turista jön. A legtöbben – különösen amióta a fapados légitársaságok beindultak – repülővel érkeznek. De népszerűek a hajós utak is, Budapestnek ezekre kiváló adottságai vannak, és még mindig sokan jönnek busszal. Egy bizonyos – a városban szeretnének szétnézni. Ahhoz fővárosunk nagy – és a látnivalók is nagyobb területen oszlanak meg – hogy pusztán sétálva bárki kényelmesen végigjárja azt, amit szeretne. Bár a tömegközlekedés sok helyre elvisz – és a külföldieknek általában sokkal jobb is a véleményük róla, mint nekünk, fővárosiaknak – de alapvetően a városlakók hasznára fejlesztették ki, a fővonalak nem a turisztikai célpontokat kötik össze.

Így a Budapestre látogatók túlnyomó többsége – az erősen árérzékeny hátizsákos fiatalok kivételével szinte mindenki – legalább egy városnéző túrára befizet. Ilyenből van sokféle – van olyan, amelyben egyhuzamban viszik végig az utasokat néhány rövid kiszállás beiktatásával a város főbb látványosságainál, és olyan is, ami úgy nevezett hop on – hop off jellegű, vagyis megadott pontokon lehet fel és leszállni a meghatározott útvonalon közlekedő városnéző buszokra. Az ilyen túrák nem csak az utasoknak fontosak – az irodák számára is fontos bevételi forrást jelentenek. Ugyanakkor kötelességet is – hiszen a külföldi küldő partner nem egyszer akár évekre előre is fixálja a túrákat, és azoktól nem enged eltérést. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar beutaztató irodák számára kiemelten fontos  (lenne), hogy kiszámítható környezetben tudják ezeket a túrákat üzemeltetni. De sajnos ez nem feltétlenül valósul meg – mondta el portálunknak Erdei Bálint, a Magyar Utazási irodák Szövetségének elnöke.

De hogyan is néz ki egy ilyen túra? Kezdjük mondjuk a pesti belvárosnál – ahol a túrák jelentős része is indul. Innen első utunk a Budai Várba vezet, ami természetesen kihagyhatatlan látnivaló, a világörökség része. Egyelőre behajthatnak a buszok a várba, de ez hamarosan megváltozhat. Tervezik a várnegyed felújításának következő lépését, és ennek keretében az eddigi Dózsa György téri mellé további lifteket építenénk. Ezzel együtt a buszok kiszorulnának a Várból – bár ígérik, a lifteknél lesz majd parkoló. Minderről a szakember elmondása szerint a szakma csak a sajtóból értesül, komoly egyeztetés ugyanis a tervekről nem folyt velük. Ahogy a Várbazár – egyébként igényes – felújításánál sem vették figyelembe igényeiket. Bár a hely szép, igazi turistacsalogató lenne, ám ahol a buszok meg tudnának állni, ott most padok vannak, így ott egyszerűen nem tudják kitenni az utasokat. A következő megálló a Gellérthegy. Innen, a Citadellától tárul a legszebb látvány a látogató elé. Ide minden csoport eljut – éppen ezért a csúcsidőszakban elég nagy a zsúfoltság. A buszok szorosan egymás mellé parkolnak – egy-egy ki- vagy betolató jármű elől gyakran úgy ugrándoznak el a másik busz utasai. Elméletben körbe is lehetne menni a Citadella körül – ami nemcsak a zsúfoltságot oldaná, de megmutatná több szemszögből is a város legszebb panorámáját – de maga Erdei Bálint sem tudja, hogy most pontosan ki és milyen alapon ad ki erre engedélyeket. A Citadella környéke ugyanis magánterület, és a rajta futó út is magánút.

Innen több útvonal is kínálkozik – de mindegyik Pestre vezet. Vannak, akik inkább a Nagycsarnok felé indulnak, másokat jobban érdekelnek a stadionok – egy bizonyos: a következő fontos állomás a Városliget, pontosabban a Hősök tere. Parkolni – busszal – ott sem egyszerű. Korábban a tér oldalában álltak meg a buszok, ezt most nem engedik. Van ugyan egy parkoló a Műcsarnok mellett – ez azonban ideiglenes, hol van, hol nincs. És ez a jelenlegi állapot – hiszen a Liget Projekt bizonnyal mindent meg fog változtatni. Erdei Bálint ismét azt panaszolja, hogy őket, a turisztikai szakmát  nem vonták be a tervezésbe. Mert ugyan az a hivatalos célkitűzés, hogy olyan helyet teremtsenek, ahol akár egy család egy egész napot eltölthet – de a külföldiek közül nagyon sokan lesznek, akik bizonnyal nem tesznek majd így. Sokan helyből csak egy háromórás városnézésre fizetnek be – és nekik is el kell jutniuk a Városligethez, arról nem is beszélve, hogy vannak – például ázsiai – turisták, akik az egész országban csak egyetlen napot töltenek. A Liget Projekt keretében – úgy tudni – a Vágány utcában épül majd buszparkoló, de arról, hogy legyen egy hely, ahol mondjuk a Hősök terénél kitehetnék és beszállíthatnák az utasokat, egyelőre nincs szó. Pedig ez jelentősen gyorsítaná az utasforgalmat.

És itt jutunk el- a korábbinál lassabban és nehezebben – a szakma legnagyobb fájdalmához. A következő – utolsó – fontos pont, a Parlament és környéke. A Kossuth tér ízlésesen megújult az elmúlt években – de a buszosoknak ez megint csak nehézséget jelent. Korábban a legegyszerűbb és legszebb útvonalon – az Andrássy úton – jutottak el a buszok a Parlamenthez. Múlt júliusban azonban a buszokat általánosságban kitiltották a Lipótváros József Attila u. – Bajcsy-Zsilinkszy út – Szent István körút – rakpart által határolt útjairól. (Különleges egyedi engedéllyel a helybéli szállodákhoz behajthatnak – de az engedélyek kiadása hosszadalmas, nehézkes, és gyakran teljesen életszerűtlen helyzeteket teremt. ) Így ma jóval hosszabb, és jóval szerényebb látványélményt nyújtó úton, a Dózsa György út – Dráva utca útvonalon jutnak le a buszok a rakpartra, ahol aztán a Parlamentnél kitehetik az utasokat. (Parkolásra nincs hely, oldják meg. ) Van olyan megoldás is – amennyiben a busz a rakpart Déli irányából érkezik, ami egy jókora lépcsőzést is feltételez. Ez pedig a manapság egyre gyakoribb nyugdíjas csoportoknak már nem feltétlenül kellemes, nem beszélve a mozgásukban korlátozott utasokról. A lipótvárosi helyzet nem csak a városnézéseket nehezíti – a helyi éttermek, szórakozóhelyek is a vesztesek közé tartoznak. Ez pedig már – az adóbevételek elmaradása folytán – kihat a kerültet egész lakosságára.

A túrákat közben tovább nehezíti, hogy a turistabuszok nem használhatják a buszsávot, így a pénteki csúcsforgalomban is a kocsik közt kell araszolniuk, vagy például az, hogy a fent említett – és méltán népszerű – hajós túrák részvevőit sem tudják könnyedén akadálymentesen buszra szállítani, mert a hajóállomások megközelítése meglehetősen nehézkes.

Erdei Bálint azt mondja, ha a felelősökkel – az önkormányzatokkal, a kormányzati szervekkel, a BKV-val, BKK-val, egyenként ülnek le tárgyalni, mindenkiben látják az együttműködési készséget, a jóindulatot. A baj inkább az, hogy a feladatok, hatáskörök nincsenek egy kézben, a turizmusnak nincs egy gazdája, akivel mindenről egyeztetni lehetne, és a különböző szervek, önkormányzatok közt sincs mindig meg a megfelelő koordináció. Így ha valaki akarná, a legnagyobb jóindulattal sem tudná megoldani az összes gondot egyedül. Pedig az irodáknak lennének javaslataik – hogyan lehetne kialakítani például egy olyan útvonalat, amelyen a lehető legjobb körülmények közt járhatnának a városnéző túrák, de ehhez kellene egy megfelelő hatáskörökkel rendelkező partner is.