Csoportos névadó gorillabébiknek – beszámoló Ruandából

A ruandai hatóságok az ország észak-nyugati, Ugandával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal határos vidékének vulkánokkal tarkított esőerdős részénél hozták létre a Virunga Nemzeti Parkot, amely a hegyi gorillák természetes otthona.

Ezen a vidéken dolgozott Dian Fossey közel másfél évtizeden keresztül

– a természettudósra a mai napig emlékeznek volt kollégái, és számos tábla is jelzi, hol dolgozott, hol szállt meg. A nemzeti park szélén álló város, Musanze (az egykori Ruhangeri) területén található a máig is a nevét viselő intézet.

Az állatvédők munkájának köszönhetően ma már több mint 750 gorilla él a hegyekben, közülük körülbelül 10 család látogatható. Az állatok nyugalmának megőrzése érdekében korlátozzák a turisták számát, havi 2500-3000 főben, de erőteljes szűrő a legalább 8-900 dolláros (kb 250.000Ft-os) belépő is. Ez tartalmazza a vezetett túrát, az étkezést és természetesen a fegyveres őrzést. Aki rászánja magát egy ilyen kalandra, kétségkívül életreszóló élményben lesz része; ezek az állatok nincsenek elkábítva, természetes élőhelyükön láthatjuk őket, ezért alkalmazkodnunk kell az ő „vendéglátási” szabályaikhoz. A túrákat kísérő fegyveres őr elsőre riasztó lehet, de hamar rájövünk, az ő feladatuk nem elsősorban a vadállatoktól való védelem –

túl közel vagyunk a kongói és az ugandai határhoz, ahol a gerillák bizony elég közel vannak a gorillákhoz.

Ruandában különösen figyelnek a turistákra, hiszen ez a gazdaság egyik húzóágazata. Az ásványi kincsekkel nem rendelkező, hegyekkel tarkított („1000 domb és millió mosoly országa”) területen sem ipar, sem mezőgazdaság nem végezhető nagy méretekben. A kormány eddig 3 nemzeti parkot jelölt ki, amelyek közül a legnagyobb az Akagera Nemzeti Park az ország észak-keleti részén. Az ausztrálok támogatásával üzemelő szavannás területre már visszatértek az oroszlánok, így hamarosan a Big5 látványáért sem kell Kenyába vagy Tanzániába utazni. A Virunga Nemzeti Park a vulkánok és hegyi gorillák hazája, az ország déli részén található Nyungwe Nemzeti Park pedig őserdős faunájával és egy völgyet átszelő 170m hosszú függőhídjával igazi különlegesség a ruandai vidéken.

Aki turistaként Ruandába készül, számoljon az óriási népsűrűséggel, mindenhol sétáló emberekkel találkozunk, az utak mentén, a dimbes-dombos vidéken a banánfák, kunyhók, tea- és kávéültetvények között. Ezért is különösen értékesek a nemzeti parkok, amik gyakorlatilag az egyetlen pontjai az országnak, ahol az őshonos növényzetet nem váltotta fel a teraszos termelés, a telepített banánfák, családi kis telkek, vagy hatalmas teaültetvények látványa.

A turizmus másik húzóága a MICE (Meetings, Incentives, Conference, Exhibition – magyarul konferenciaturizmus). Néhány hete adták át a Kigali Convention Centert, kezdte meg az építkezést két új szállodalánc és hamarosan nekilátnak az új nemzetközi reptérnek, melynek különlegessége, hogy éveken keresztül keresték a dombok között azt a területet, ahol kijelölhetik a nagyobb nemzetközi gépek fogadására is alkalmas kifutópálya síkját. A kapcsolatteremtő-képességéről híres elnök az idén is a fővárosba csábított számos kormány- és államfőt, nyáron rendezték az Afrika Unió nők helyzetével foglalkozó csúcstalálkozóját, így vélhetően tovább fog nőni a tavalyi évben 70,000 feletti regisztrált turisták száma, amiben mindenki óriási lehetőséget lát.

A határozott ütemben (tavaly is 5% volt a GDP növekedése) fejlődő gazdaság egyik feltétele az országba vetett bizalom.

Ruanda a turisták számára ma az egyik – ha nem a – legbiztonságosabb ország Afrikában, a korrupciót alacsony és magas szinten is üldözik, egy vállalkozás megalapítása 6 óra alatt elvégezhető és jól felismerték a kommunikáció fontosságát, aminek része a „cukiságfaktorral” operáló gorilla-elnevezési esemény is.

A szeptember 2-i rendezvény fővendége természetesen Paul Kagame elnök volt. A névadók között természetvédők, nagykövetek mellett  ott találjuk Sir David Attenborough-t is, aki a kis huncut Inshungu„keresztapja” lett. A kismajmok általában hagyományos ruandai kifejezések alapján kapják nevüket, ezzel is kapcsot teremtve a tradíció és az újjászületés között. A propagandában erős ország szakemberei elsősorban helyi és környező országok újságíróit hívták meg a többnapos eseményre, amelynek része volt a természetvédelemmel kapcsolatos konferencia is. Idén ezért a Kwita Izinának különösen pozitív visszhangja volt, hiszen néhány napja jelent meg a hír, hogy a szomszédos országokban őshonos keleti gorilla viszont a kihalás szélére került.