Képriport a velencei építész biennáléról
A több mint százéves Velencei Biennále mellett újabban kétévente Építész Biennálékat rendeznek, jobban kihasználandó a fő helyszíneket, a Giardini-t és az Arsenale-t.
A fél év alatt, amíg nyitva tart a kiállítás, körülbelül 250.000 látogatóra számítanak, ami fele a Képzőművészeti Biennále látogatóinak. A két fő helyszínen kívül a városban több helyütt vannak országpavilonok.
Én is megnéztem például a Spazio Punch galériában a nigériai kiállítást, ahol egy sokat emlegetett igazságot is bemutattak neonfényekkel.
A Biennáléval egyidőben, bár ahhoz nem csatlakozva nagyszabású Zaha Hadid kiállítás is volt a Palazzo Franchettiben. A tavasszal elhunyt iraki származású világhírű építésznek volt egy sajnos meg nem valósult budapesti projektje – a Szervita térre ő tervezte a kavics alakú Orco irodaházat.
A Giardini-ben főleg országpavilonok találhatók. Mint ahogy az egész idei tárlaton, az itteni kiállításokon is gyakran láthatók tervek menekülteknek épülő lakóházakról, közösségi helységekről. A többi közt a német, az osztrák és a finn pavilonban – ezzel is csatlakozva az idei főkurátor, a chilei Alejandro Aravena által meghirdetett címhez: Jelentés a frontról.
Érdekes a holland pavilon, mely az ENSZ békefenntartók szállásait mutatja be – újabban úgy alakítják ki ezeket, hogy a misszió befejezésekor a helyiek fel tudják használni a telepeket.
A tervezés minden fázisában együttműködnek a helyi hatóságokkal, hogy valóban később is használható értéket hozzanak létre.
Azért minden alkalommal vannak izgalmas épülettervek – a mostani bemutatón ilyen például a már hamarosan megvalósuló izraeli irodaépület és a csak tervezőasztalon létező és pénzhiány miatt a belátható jövőben valószínűleg nem realizálódó tervek Detroit felvirágoztatására.
A magyar pavilon egy pusztuló egri épület helyi összefogással történt megújítását mutatja be.
