Végveszélyben a Közel-Kelet és Észak-Afrika öröksége

A Past Horizonos internetes oldal számolt be, az Endangered Archeology (Veszélyeztetett Régészet) elnevezésű projektről, amelyet a két brit egyetem kutatói közösen indítottak el, hogy adatbázisban rögzítsék a legveszélyeztettebb  lelőhelyeket Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. A kutatók a  legmodernebb technológiát hívták segítségül  az adatbázis létrehozásához. Műholdképekkel és légi fotókkal rögzítették a régészeti lelőhelyeket és azoknak a pontos koordinátáit. Emellett komoly terepmunkát is végeztek és fognak még végezni még az elkövetkezendő két évben, hogy pontosan dokumentálhassák a lelőhelyeket és információkat gyűjtessenek róluk.

A projekt kutatásvezetője Andrew Wilson elmondta, hogy a műemlékek és lelőhelyek tekintetében Észak-Afrika és a Közel-Kelet a világ leggazdagabb régiója. Szinte minden korszaknak az ősidőktől kezdve, a görög, perzsa, római és az iszlám birodalmakkal bezárólag fellelhetőek itt az emlékei. Olyan nagy civilizációk születtek ezen a tájon, mint Sumer és Akkád, majd Asszíria Irakban, Fönícia mai Szíriában és Libanonban, – de Észak-Afrika is évezredes civilizációk otthona, nem csak a Nílus völgyében, de nyugatabbra is, ahol az őskori sziklarajzoktól, világ legépebben megmaradt római romvárosaiig terjed a műemlékek skálája. Ezért hatalmas kár lenne ezeket nem dokumentálni, megőrizni és védelmezni az utókor számára. Robert Bewley az Oxfordi Egyetem régésze is egyetértett abban, hogy ezt a kulturális és történelmi örökséget muszáj megvédeni és fenntartani, mert különben örökké elvész. Szerinte a projekt nagyon izgalmas és emellett rendkívül időszerű vállalkozás. A helyszínek ugyanis sok esetben olyan országokban találhatóak, ahol éppen háborús konfliktusok dúlnak. A legnagyobb veszélyben Irak és Szíria műemlékei vannak. Az Iszlám Állam terroristáig tudatosan rombolják az emlékeket, nem csak az iszlám előtti korból, de az iszlám korai századaiból is. Ninive háromezer éves falat éppúgy lerombolták, mint a középkori -síita -szent helyeket. Az utóbbi időben pedig, ahogy olajbevételeik csökkennek, egyre nagyobb bevételre tesznek szert a rablóásatásokból, és a kezükre került múzeumok értékeinek eladásából.  Nincsenek sokkal jobb helyzetben Szíria azon műemlékei sem, amelyek a felkelők, vagy a kormánycsapatok által ellenőrzött területen állnak. Szaladin vára Aleppóban éppúgy súlyos károkat szenvedett a polgárháború során, mint a Crac des Chevaliers vár Homsz mellett.  Maalulában a kereszténység egyik legősibb kolostorát foglalták el egy időre az al-Kaidához hű fegyveresek, és okoztak ott súlyos károkat.  Bár irak többi részén béke van – a pusztulás ott is tart. A kormánynak nincsenek erőforrásai ahhoz, hogy fenntartsa a műemlékeket, azok pusztulnak, és a háború során széthordott régiségekből sem került még minden vissza. Turizmus pedig – ami segíthetne a fenntartásban – gyakorlatilag nincs. Hasonlóan rossz helyzetben vannak Líbia régiségei – Leptis Magna vagy Sabratha a legjobban megmaradt római városok közé tartoznak, a polgárháborús helyzetben azonban senki nem őrzi őket, nem viseli gondját a műemlékeknek.

Ott sem feltétlenül jobb a helyzet, ahol éppen béke van. A gyorsan növekvő városok, burjánzó szegénynegyedek éppúgy pusztítják az örökséget, mint a térség gazdag országaiban a rohamos építkezés.

Az adatbázis segít majd felderíteni azt, hogy mi maradt meg, mi pustztult el, és mi az, ami még a föld alatt van – jelenleg a legnagyobb biztonságban. A projekt további célja éppen ezért, hogy egy „gondnokhálózatot” hozzon létre és szoros együttműködést teremtsen a helyi örökségvédelmi hatóságokkal és szervezetekkel – ahol még vannak ilyenek – annak érdekében, hogy ezeket a régészeti lelőhelyeket megóvják, gondozzák és védelmezzék. A „gondnokhálózat” létrehozásához pedig helyi régészeket és önkénteseket toboroznának.

Az adatbázis a tervek szerint márciustól lesz elérhető az interneten és mindenki számára ingyenes hozzáférést fognak biztosítani.