Mexikói fogakkal mosolyognak az amerikaiak: dentálturizmus a déli határon

Ha azt mondjuk, hogy fél Ausztria mosolya a magyar, cseh és szlovák fogorvosi székekben kapta meg végleges formáját, nem tévedünk nagyot. Mint ahogyan akkor sem, ha azt mondjuk, hogy az amerikai és a kanadai smile Mexikóban készül. Féláron.

Latin-Amerika legészakibb települése a Los Algodones nevű falu. Valamikor a gyapottermesztőkből élt, és ők is adták a nevét – algodon ugyanis gyapotot jelent spanyolul. A falu a Colorado folyó partján fekszik, abban a sarokban, amelyet a mexikói Baja California, valamint az amerikai Kalifornia és Arizona zárnak közre. A gyapotföldek még mindig ott díszítik az ötezer lelket számláló mexikói településhez vezető utat, de az amerikaiak már csak úgy emlegetik a helyet: the molar city.

A településen ugyanis 350 fogorvos él, és a páciensek nagy része északról jön: az Egyesült Államokból és Kanadából. Sokan még az autójukat sem hozzák át, csak átsétálnak a kaliforniai Yuma településről. Névtelenül szeretik megjárni az utat, és azt sem szokás amerikai körökben nyilvánosságra hozni, hogy hol készült az ember tökéletes mosolya: még valaki az illető anyagi helyzetére következtetne, és ez nem kellemes érzés. 

Los Algodones fogorvosai ugyanis éppen fele annyit kérnek egy implantátumért vagy koronáért, mint kollégáik 200 méterre a határ északi oldalán. Példaként egy fogkőkezelés itt 25 dollár, míg északon meghaladja a 100 dollárt. Sokan azt sem tudják, milyenek a hazai árak: soha nem voltam amerikai fogorvosnál – mondja egy középkorú amerikai nő. 

Sokan a mexikói fogorvosok közül már nem első generációsak, a szüleik is itt csiszolták az amerikai fogakat – a biznisz generációkra nyúlik vissza. Amíg egy korona odaát északon 1200 dollár, addig a mexikói 450 – persze ez a legmagasabb ár. S ez megéri-e a fogorvosnak? 

José Valenzuela második generációs fogorvos szerint az alacsony bérek és anyagköltségek miatt az árakat alacsonyan tudják tartani, és még így is 75 százalékos nyereséggel számolnak. A gépek is azonosak, ebből a nyereségből bőven futja a legmodernebb berendezésekre, és ez is a titka annak, hogy amerikaiak ezrei jönnek évente ebbe a sivatagos helyen lévő érdektelen faluba. Valenzuelának mintegy 4000 rendszeresen visszatérő páciense van, néhányan egyenesen Alaszkából vagy a Hawaii szigetekről.

Los Algodones 4 óra autóútra fekszik Los Angelestől, két órára San Diegótól és négy órára az arizonai Phoenixtől, de közel van Baja California fővárosa, Mexicali is – félórányira. Mexicali turisztikai hivatalának van egy külön kiadványa is, amely úgy hirdeti a várost, hogy Mexicali, Health Capital.  A 700 ezer lakosú településre 2013-ban kettőszáz ezren érkeztek ,,orvosi céllal” – vagyis gyógyulni, és 69 millió dollárt hagytak itt. A szolgáltatási  ötletekben pedig nincs hiány: Mexicaliból rendszeresen indulnak ,,orvosi járatok”, amelyek a pácienseket szállítják, hogy ne kelljen törődniük a tömegközlekedéssel, távolsági buszokkal. Aztán ott vannak a gyógyszertárak: ugyanazt a gyógyszert árulják ugyanabban a dobozban, mint északon, csak hát az ára 40-90 százalékkal kevesebb. Az amerikai egészségügyi rendszer a mexikóiaknak kedvez, mivel odaát egy nyugdíjas már elveszíti a régi biztosítását – mivel nem dolgozik – és nem tudja fedezni a költségeket. Felül a ,,carril medico”-ra, az orvosi buszra és átjön. A szolgáltatás, amit itt kap, sokszor még jobb is a hazainál – mindenesetre  figyelmesebb és olcsóbb….

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez