7000 milliárd dollárt pumpált a globális gazdaságba a válság kezdete óta a három legnagyobb bank, az amerikai Fed, az Európai Központi Bank és a Japán nemzeti bank. Ebből Amerika részesedése 4000 milliárd. A Fed most leállítja a quantitative easing programot. Japán és Európa viszont folytatja, mert a pénzügyi piacoknak szüksége van újabb pénzekre. Csakhogy így elérheti az egész globális gazdaságot a japán betegség, a defláció és a stagnálás, mely az elmúlt húsz évben jellemezte a távol-keleti szigetországot.
“Mind az infláció, mind pedig a defláció rossz a gazdasági stabilitás, és a növekedés szempontjából”- hangsúlyozza a kötvénykirály. Az a fő probléma, hogy a huszonegyedik században pénzügyi fellendülés volt eddig, de a reálgazdaság nem produkált látványos eredményeket. Emiatt sem az áruk ára nem nőtt, sem a munkabérek nem emelkedtek, csakis a részvények lettek drágábbak. Ezzel párhuzamosan azok a rétegek, melyek részvényekből élnek, jelentősen javítottak a lehetőségeiken, miközben a bérből és fizetésből élők helyzete nemigen javult. Csakhogy ők teszik ki a fogyasztók döntő többségét.
“Nagyon nagy a bizonytalanság” – hangsúlyozza a kötvénykirály, aki szerint Amerika, Európa és Japán nemigen tudja, hogy mi lesz most. “Jelenleg Európa és Japán pótolja azt a pénzmennyiséget, melyet Amerika a jövőben már nem bocsájt ki, de hogy ebből mi lesz, azt senki sem tudja”- állapítja meg Bill Gross.