Nem ajánlja a csecsenek és ingusok erőszakos kitelepítéséről szóló film vetítését az Orosz Kulturális Minisztérium.Nemzetiségi viszályra uszíthat a kitalált történetről szóló film bemutatása – erre a következtetésre jutott a Felejtésre ítélve című film oroszországi vetítésével kapcsolatban a kulturális minisztérium. Az alkotás a csecsenek és ingusok 1944-es deportálásának azt a véres epizódját mutatja be, amikor Hajbah néhány száz lakosát élve elégették a szovjet katonák.
{youtube}T0WVPG6oFpQ{/youtube}
Ruszlan Kokanyajev, a film producere a Kommerszant mai cikkében elmondta, két év alatt készült el a film, amit Csecsenföldön forgattak. Még a forgatás kezdete előtt bemutatta a forgatókönyvet a hatóságoknak. Akkor, 2012-ben semmilyen kifogást nem talált a minisztérium, sőt még arra is biztosították a lehetőséget, hogy állami támogatást kérjenek az alkotók. Csecsenföld vezetésével is egyeztettek, akik a forgatási helyszínek biztosításán kívül még pénzt is ajánlottak, de végül csecsen vállalkozók állták a szükséges összeget. A mostani huzakodás azért sem érthető, mert a februári, moszkvai filmbemutató után az Orosz Filmkészítők Szövetségének első igazgatóhelyettese, Szergej Lazaruk gratulált a jó munkához és további sok sikert kívánt. Ráadásul nem ez a film volna az első, ami feldolgozza a habaji vérontást és az eddig készült prózát és dokumentumfilmeket senki nem akarta korlátozni.
A minisztériumi véleményt aláíró Vlagyimir Medinszkij tanácsadója, Larissza Hon a Kommerszantnak elmagyarázta, nem a film betiltásáról, hanem pótlólagos szakértői véleményről van szó. Megkapják-e az alkotók a terjesztéshez szükséges engedélyeket, nem tudta megválaszolni, mondván meg kell várni a szakértői véleményt. Az ügyet az orosz filmművészet képviselői sem értik. Karen Sahnazarov, a Moszfilm stúdió igazgatója szerint, ha befolyásolni akarták volna a film tartalmát, azt nem a bemutató után, hanem jóval előtte kellett volna elkezdeni.
Nemzetiségek szovjet deportálása 1941-1945 (Térkép: Mult-kor.hu)
A csecsenek és ingusok a volgai németekke, krími tatárokkal, mesetekkel, kalmükökkel, balkárokkal, kurdokkal együtt szenvedtek az 1941-1944 között zajló deportálások miatt. Sztálin azzal indokolta a tömeges, leginkább Közép-Ázsiába irányuló kitelepítéseket, hogy szét kell zúzni a nácikkal kollaboráló ellenséget. A csecseneket azért tekintette ellenségnek a szovjet vezetés, mert a ’30-as években kezdődő erőltetett kollektivizálás során kriminalizálták nemzeti és vallási szokásaikat, ami miatt ők 1940 decemberében felkelést robbantottak ki. Ellenállásuk 1942-ben, éppen az Észak-Kaukázus elleni német offenzíva során tetőzött és egészen 1944-ig tartott. Ebben az időszakban a németek számoltak egy esetleges csecsen együttműködéssel, hogy pontosan mi is történt a két fél között, egyelőre nem tud biztosat a történelemtudomány. A csecsenek deportálásra végül Lavrentyij Berija, a szovjet titkosrendőrség vezetője adta ki a parancsot 1944 februárjában. Összesen félmillió embert telepítettek Kazahsztánba és Kirgíziába, az ellenszegülőket és szökevényeket a helyszínen agyonlőtték. A csecsenek mindezt genocídiumnak tekintik, amivel kapcsolatban 2004-ben az Európai Parlament úgy határozott, hogy a történtek valóban kimerítik a népirtás fogalmát.