Koustubh Sharma-t, indiai zoológust és NGO-kat bízott meg a kirgiz kormány a projekt megvalósítására, melynek keretében szeretnék felmérni a hópárduc populáció létszámát az országban és a régióban – írja az eurasianet.org.
A hópárduc, vagy ahogy a tudósok és fotósok nevezik, a “hegyek szelleme” nagyon nehezen megfigyelhető. Eleve kevés számú egyed maradt belőle vadon, másrészt 3-4 ezer méter magas hegyek közt él, ahol éjszaka vadászik és fekete-piszkosfehér bundája kiváló álcát biztosít számára. Utóbbi okozta a populáció megcsappanását is, ugyanis a feketepiacon hihetetlen összegeket fizetnek a szőrméért és az üzletág virágzik a Szovjetunió bukása óta. Az építkezések és az állattenyésztés növelése a vadászással együtt a kihalás szélére sodorta az állatot.
Természetes élőhelye Közép-Ázsia hegységei, a Himaláját is beleértve. Egyes becslések szerint 6400 példány él belőle szabadon, ebből háromszáz Kirgizisztánban. A Seattle központú Hópárduc Alap támogatásával most pontosabb számot kaphatunk erről. Eddig csak az általuk hagyott nyomok (lábnyom, szikla karmolások, széklet) szolgáltak a megszámlálásukra, a közelmúltban azonban negyven un. “videó csapdát” állítottak fel az országban. Ennek egyszerű működési elve van, csak mozgáskor kapcsol be. Ezeket azokon a helyeken helyezik el, ahol általában a macskák megjelölik területüket a vizeletükkel. Bundájuk mintázata olyan egyedi, mint a mi ujjlenyomatunk, tehát általa könnyen be lehet később azonosítani az egyedeket.
A Hópárduc Alapon kívül még a WWF, a Világbank és német szervezetek is helyeztek el ilyen kamerákat, mindannyian a saját módszerüknek megfelelő helyeken. Igaz, a szakértők nem értenek egyet a nemzetközi összefogás részletkérdéseiben.
Egy tavaly októberben Biskekben tartott szakmai konferencián 12 ország – köztük Oroszország, India és Kína – is elismerte, hogy a hópárduc nemzeteik közös szimbóluma, melynek megvédése is közös érdek.