A Kaszpi-tenger jogi státusza sokáig komoly vita tárgya volt a nemzetközi közösségben, miközben a térség államai folyamatosan arról vitáztak, hogy kinek van joga a tóban található ásványkincseket kitermelni és a biológiai erőforrásokat kiaknázni. Meglepő módon a vita leginkább Moszkva és Teherán között zajlott, mivel mindkét vezetés másképp képzelte el a tó felosztását. Ezzel kapcsolatban komoly előrelépések történtek az asztraháni csúcstalálkozón.Immáron negyedszer tartották meg a „Kaszpi Ötök” tanácskozását a délkelet-oroszországi Asztrahánban. A csúcstalálkozón Oroszország, Azerbajdzsán, Irán Kazahsztán és Türkmenisztán államfői megállapodtak egymás országai szuverenitásának, területi egységének, függetlenségének és egyenlőségének a tiszteletben tartásáról. Az 1200 kilométer hoszú és átlagosan 300 kilométer széles tó területén található a világ harmadik legnagyobb kőolaj-, és földgázlelőhelye.
A csúcstalálkozót lezáró asztraháni nyilatkozatban a felek lemondtak az egymással szembeni erőszakról, elfogadták a be nem avatkozás politikáját, valamint megegyeztek abban, hogy a világ legnagyobb tavát „külső hatalom katonai ereje számára tiltott területté” nyilvánítják. Ezt pedig úgy érnék el, hogy a régió államain kívül más országok katonai egységei nem jelenhetnek meg a Kaszpi-tengeren, sőt a térség biztonságát és stabilitását az egyes országoknak a többivel egyensúlyban lévő katonai erejével garantálják. Habár a szerződésben nincs szó benne, de a döntés egyértelműen a NATO-nak szólt: az ukrajnai események után Oroszország nem szeretné, hogy a katonai szervezet növelje a befolyását a régióban és esetleg NATO zászló alatt közlekedő hadihajók szeljék a Kaszpi-tenger hullámait. Ugyanezek a félelmek táplálták az iráni vezetést is, mivel Teherán sem szeretne nyugati katonai egységeket a szomszédjában.
A növekvő NATO jelenléttel kapcsolatban Irán és Oroszország már korábban folytatott tárgyalásokat. Április 22-én Moszkvában az iráni és az orosz diplomácia arról egyeztetett, hogy „meg kellene oldani” a Kaszpi-tenger jogi státusát. Mohamad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter felvetette, hogy a térség államain kívüli, úgynevezett “harmadik ország katonai ereje” jelen lehessen az övezetben. Ugyanakkor komoly nézeteltérések alakultak ki a felek között, amely árnyékot vetettek a “hagyományosan jónak tartott” iráni-orosz kapcsolatokra id. Teherán ugyanis azt szerette volna elérni, hogy a Kaszpi-tengert öt egyenlő részre osztják fel és egy közös energetikai bizottságot állítsanak fel a tagállamok, amely felügyelné és összehangolná a tó mélyén lévő, különböző országok fennhatósága alá tartozó szénhidrogének termelését. Végül azonban a perzsa ország elállt a tervétől és az asztraháni találkozón beleegyeztek az orosz tervezetbe.
Azonban más jelentős előrelépésekre is sor került, mivel egy 19 pontból álló dokumentumot írtak alá a felek. Az egyik legfontosabb pont arról szól, hogy Azerbajdzsánnak, Iránnak, Kazahsztánnak, Oroszországnak és Türkmenisztánnak meddig terjed ki a joghatósága. Tizenöt (27,78 km) tengeri mérföldön belül kizárólagos szuverenitást élveznek az adott országok; huszonöt tengeri mérföldnyi (46,5 km) sávban szabadon aknázhatják ki a “biológiai erőforrásokat”, de ez utóbbi esetében már egyeztetni kell a többi országgal is. A nyilatkozatot elfogadó államok szerint a nemzetközi vizek kiterjedése 25 tengeri mérföld után kezdődik.
Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki szintén részt vett a csúcson és a többi négy kaszpi-tengeri állam vezetői áttörésként értékelték, hogy tizennyolc éve tartó vita és egyeztetések után a mostani asztraháni csúcstalálkozóra meg tudtak egyezni együttműködésük alapelveiről. Azt mondta, hogy jelentős haladást értek el a Föld tengernek nevezett legnagyobb tavának jogi státusáról szóló nemzetközi egyezmény előkészítésében. Kiemelte, hogy a Kaszpi-tenger vízfelületének nagy része az ott található országok közös használatában marad.