A sír a ramesszida korból származik, és a kamra falait mesés színek és rajzok diszítik: a mindennapi élet sok epizódja megtalálható rajtuk, akárcsak a vallási szertartásoké – mondta a hírt bejelentő egyiptomi miniszter, Mohamed Ibrahim. Aki arról is beszámolt, hogy a sírfeliratok szerint a sörfőző a holtak isteneinek készítette a nedűt.
A sírra véletlenül bukkantak rá: egy másik sírt akartak feltárni, amely 3. Amenhotep egyik államférfijának maradványait rejti – közölte a japán régészcsapat vezetője, Jiro Kodo. A szóban forgó fáraó Tutenhamon nagyapja volt.
A sör az ókori Egyiptomban a mindennapi étkezés része volt: nem csak felnőttek, gyerekek is fogyasztották. De az isteneknek felajánlott áldozatok között is fontos szerepet játszott: külön áldozati formula is létezett rá. A gízai nagy piramis építői naponta háromszor kaptak az italból, ez hozzátartozott a fejadaghoz.
A sírokban talált sörminták alapján az italnak akkortájt nem volt akkora az alkoholtartalma, mint ma: magas volt volt viszont a tápértéke, édes volt és sűrű. Viszont ahhoz elég részegítő volt egyes leírások szerint, hogy a nagy ünnepeken, nagy mennyiségben fogyasztva berugjanak tőle.
A legenda szerint Ozirisz tanította meg sörfőzésre az egyiptomiakat, és a sörkészítés hagyományosan ( ha nem is kizárólag) női munka volt. Élesztőben gazdag tésztából gyártották: ennek feltehetően az árpa volt az alapanyaga. A kenyeret kicsit megsütötték és szétmorzsolták, vízbe áztatták és szitán átszűrték. Datolyával ízesítették, és nagy kancsókban tárolták. A sörnek külön istene is volt a fáraókori Egyiptomban: Tjenenetnek hívták.