A szentély a neolitikum, a csiszolt kőkorszak hajnalából maradt fent. Egy dombháton fekszik, Törökország délkeleti részén, a szíriai határ közelében, Sanliurfa, a korábbi Urfa, később Edessa mellett. Megmunkált, kifinomult állatábrázolásokkal diszített nagy homokkő tömbökből áll, amelyek akkor kerültek oda, amikor az ember még nem ismerte a fémszerszámokat, sőt, az agyagot sem. Pedig szobrokat is találtak a régészek. Göbekli Tepe évezredekkel korábbi Stonehenge-nél és a gízai piramisoknál. Vagy a sokáig az emberi civilizáció bölcsőjének tartott Mezopotámiánál.
A domb 15 méter magas és 300 méter hosszú, 760 méterrel fekszik a tengerszint felett. Először az isztambuli és a chicagói egyetem közös kutatása után készített tanulmányban történt róla említés, még 1964-ben. Aszerint nem lehet teljes egészében természeti képződmény, de akkor még úgy gondolták, hogy bizánci temetőt rejt. Kőszerszámokról is beszámoltak a kutatók, meg homokkő táblákról, amelyeket sírköveknek hittek. A dombon sokáig földművelés folyt: a helyiek sok generációja pakolta ide-oda a kőtáblákat, és ezzel vélhetően sok régészeti bizonyítékot semmisítettek meg. Aztán 1994-ben egy kurd pásztor egy földből kinyúló sziklára figyelt fel. Elkezdett ásni, és meglepetésére egy csaknem 6 méteres oszlopot ásott ki.
Klaus Schmidt, a Göbekli Tepe-i ásatásokat folytató régészcsapat vezetője úgy véli: a vallás, és a spirituális központok emeléséhez szükséges munkaerő megszervezése a civilizáció fejlődésének fő mozgatóereje. A német archeológus egy közeli ásatáson dolgozott, amikor úgy gondolta: keres egy másik területet, ahol saját csapatot állíthat fel. Átnézte a környék régészeti irodalmát, és szemet szúrt neki a chicagói tudósok leírása. A kurd pásztor felfedezése után úgy döntött, megnézi azt a terepet. “Pillanatokon belül” rájött, hogy a kőszerszámok a domb felszínén történelem előttiek. A következő évben, 1995-ben megkezdte az ásatást a sanliurfai múzeummal közösen. Rövidesen még több T-alakú oszlopot talált. Néhányat közülük szemmel láthatóan megpróbáltak valamikor összezúzni valakik, vélhetően a földművesek, akik közönséges szikláknak gondolhatták őket.
Schmidt szerint, és ezt a véleményt a legtöbb szakértő osztja, Göbekli Tepe nem más, mint kőkorszaki szentély. A szénizotópos kormeghatározás és az összehasonlító stíluselemzés egyaránt azt sugallja, hogy ez a legrégebbi ismert vallási hely. A kutató úgy gondolja, hogy zarándokhely volt, és úgy 160 kilométer sugarú körből vonzotta a hívőket. Sok levágott állat csontját is megtalálták, szarvasokét, gazellákét, galambokét, sertéseket és libákét. Schmidt szerint ezekkel etethették a zarándokokat.
Göbekli Tepéről több kutató is állítja, hogy a legfontosabb régészeti felfedezések egyike. Hozzásegíthet ahhoz, hogy megértsük az emberiség fejlődésének egyik kulcsfontosságú pillanatát. David Lewis-Williams, a johannesburgi Witwatersrand egyetem régészprofesszora egyenesen úgy véli: ez a legfontosabb ásatási hely a világon. Megmutatja, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató ősember is képes volt hatalmas építményeket emelni.
Nem csak a nagy méretek (némelyik oszlop 5 méteres és 16 tonnás), de a megmunkált, faragott kőtömbök körkörös elhelyezése is különlegessé teszi a helyszínt. Nincsenek ehhez fogható építmények ebből az időből. Nevali Çori, a németek által kiásott, aztán az Atatürk gát építésénél elöntött neolitikus falu 500 évvel későbbi. A T-alakú oszlopai kisebbek, és a szentély ott magában a faluban helyezkedett el. A nagyjából ugyanakkor épült Jerikó pedig nélkülözi a művészi erényeket és a nagyméretű szobrokat. Catalhöyük, a talán legismertebb törökországi újkőkorszaki falu pedig egyenesen 2 ezer évvel fiatalabb nála.
Mindazonáltal Göbekli Tepe egyelőre még több kérdést tesz fel a régészeknek, mint amennyire választ ad. Például azt, hogy miképpen építették és tartották fenn a hatalmas komplexumot, hogyan faragták vagy mozgatták a gigantikus oszlopokat, miként etették vagy fizették az építőket a földművelést-állattartást még nem ismerő, vadászó-gyűjtögető kőkorszaki társadalomban. Schmidt szerint a folyamatos építkezés és a szentélyben tartott tömeges összejövetelek vezethettek oda, hogy az élelmezés megoldására megkezdték a vadon élő gabonafélék intenzív termesztését. Vagyis a földművelést.
A tudósok nem tudják értelmezni még a képjeleket, és azt sem tudják, milyen jelentőséggel bírtak a kőbe vésett állatábrázolások. A megörökített fauna változatossága, az oroszlánoktól és a vaddisznóktól a madarakig és a rovarokig megnehezíti a választ. Miután semmi nyoma nincs településnek, és az állatok többnyire ragadozók, elképzelhető, hogy a gonosz távoltartása volt a feladatuk a szentélytől. De akár totemek is lehettek.
Az sem világos, hogy miért temették el néhány évtizedenként a már meglévő oszlopokat és állítottak a helyükre újakat, egyre szűkülő kör alakban. Azt, hogy embereket is temettek-e el itt, még nem tudják. Mint ahogy azt sem, hogy miért töltötték fel gondosan a területet, 6 méter magas homokréteggel, vagyis hogyan keletkezett a domb. Az azonban biztosnak tűnik, hogy Göbekli Tepe az eddig ismert első vallási közösségi központ volt.
Mindenesetre múzeumot terveznek az ásatások helyére, és régészeti parkot. Hogy úgy tudják megőrizni a helyet, ahogy találták. 2010-ben a Global Heritage Found bejelentette, hogy sokéves konzervációs programba kezdenek, török és német intézmények részvételével. Be akarják fedni eső ellen a lelőhelyeket, idegenvezetésre és állagmegóvásra tanítják a helyieket, és segítik a török hatóságokat abban, hogy fel tudják vetetni Göbekli Tepe-t az UNESCO világörökségi listájára.
(Forrás: before it’s news)
{youtube}Xo0ZkgqM1TE{/youtube}