A fiatalok ugyanis hulla fáradtan érkeznek haza, és nem érnek rá a nyugdíjas nagymama panaszainak meghallgatására. Az 59 éves Csen asszony egész életét egy faluban töltötte, a távoli Északon.
Életében akkor ült először repülőgépen, amikor a lányához és unokájához utazott, akik Sencsenben élnek, HongKong közelében. A nyelv, a szokások itt egészen mások. Csen asszony egy kukkot sem ért abból, amit a helyiek beszélnek a 10 milliós déli nagyvárosban. A fiatalok szinte nem állnak szóba vele, csak kis unokájában van egyetlen öröme. Ez sem lehet felhőtlen, hiszen az ő észak-kínai nyelvét kinevetik Délen. Ha nem akarja, hogy unokája is így beszéljen, akkor kénytelen a hivatalos kínai nyelvet használni, melyet maga is alig ismer.
Ugyanez a helyzet a főzéssel. Otthon Északon Csen asszony nagy szakácsművésznek számított, de Délen csak kacagnak rajta. Lenézik a hagyományos északi paraszti konyhát. Idős korára kénytelen átállni a déli szokásokra, melyek sokkal kevésbé zsírosan elkészített ételeket jelentenek.
Cseng asszony is ugyanilyen helyzetben van, vagy talán egy kicsit mégis minden más, mert neki még él a férje, aki régi otthonukban maradt, hiszen még dolgozik. A nyugdíjas nagyi a fiatalokkal él, de közben gyakran gondol a férjére is, aki egyre soványabb. Főzni ugyanis nem tud, a gyári kosztot eszi, mely szerinte pocsék.
Cseng asszony kérte a lányát, hogy engedje őt haza, mert a nagypapa nem bírja nélküle. “Szó sem lehet róla!”– mondta a lány. “Akkor ki vigyáz az unokára?” Így a nagyi őrlődik a kettészakadt család problémái miatt. Minden tizedik nyugdíjas ilyen helyzetben van Kínában– írja a China Daily. Az ország hatalmas népessége miatt ez több mint 14 millió embert jelent.
Ez az új népvándorlás, mely a nyugdíjasokra vár, rengeteg problémát vet fel a hatalmas országban, ahol a nagyik nélkül nem képzelhető el az unokák élete. Olyan kevés ugyanis a bölcsőde és az óvoda a legtöbb városban, illetve ami van az olyan drága, hogy a fiatalok nem tudják megfizetni. Így a nagyi pótolhatatlan érték, csakhogy távol régi világától, ő is szenved.
Sokan lesznek depressziósok, csak ezt nem merik bevallani, hiszen ez modern menedzser betegség, nem pedig falusi nagyik gondja– ez a közvélekedés Kínában. Így aztán a “bevándorolt” nagyik fogukat összeszorítva nevelik a kis unokát, miközben nem tudnak megfeledkezni a szülőföldjükről, ahol az egész addigi életüket hagyták.