A választások éve Afrikában (elemzés)

Afrika, Budapest- A 2011-es év a választások éve Afrikában. Huszonhét országban tartanak elnök-, országgyűlési-és önkormányzati választásokat. Ez sok ország esetében a demokratikus berendezkedés megerősítését jelentheti. Vagy éppen ellenkező hatást kifejtve, fegyveres konfliktust generálhat. Palatitz András elemzése.

 

 

Az elmúlt években ugyanis több országban az etnikai feszültségek kiéleződését eredményezték. A nigériai, kenyai, zimbabwei és az idei évben megtartott elefántcsontparti választások kimenetele meggyőző empirikus bizonyítékul szolgált a tekintetben, hogy a nyolcvanas évek végén megkezdődött demokratizálódás nem egy lineáris folyamat, továbbra is komoly kihívást jelent a többpárti részvételen alapuló parlamentarizmus megerősítése. Ennek egyik oka az, hogy a régi politikai elitek nem tűntek el egyik napról a másikra. A választási kampányokban sorra jelennek meg az elmúlt évtized diktatúráiban szerepet vállaló jelöltek. A hatalmukhoz és az ország pénzcsapjaihoz foggal-körömmel ragaszkodó politikusok számára ugyanis az államigazgatásban való részvétel menedéket jelenthet a háborús bűnök, vagy a korrupciós ügyek miatti felelősségre vonás elől. Választási sikereiket sokszor kíséri törvénytelenség, vagy az etnikai, regionális feszültségek kiéleződése. A társadalom megosztására tett kísérletek azt a célt szolgálják, hogy akkor is megőrizzék „érinthetetlenségüket”, ha nem sikerülne a hatalmat választások útján megszerezni. Ebben az esetben ugyanis az adott kormányzat számára nincs más lehetőség, mint valamilyen pozíciót juttatni a diktatórikus hajlamú politikusok számára. A líbiai és elefántcsontparti választások során megtapasztalhattuk, hogy milyen következményei lehetnek annak, amikor a kompromisszumkeresés helyett a diktatórikus gyakorlatok felszámolását választja a többségi társadalom.

A választások tétje az, hogy a társadalom elmozdíthassa a korrupt és a hozzá nem értő politikusokat a hatalomból. Ennek megfelelően a részvételi arány szinte mindenhol magasabb az európai átlaghoz képest. A különbséget nem a demokrácia iránti elköteleződésben kell keresni, hanem a demokráciáról alkotott elképzelésekben. Az Afrobarometer húsz afrikai országban elvégzett, országonként reprezentatív kutatása azt mutatja, hogy a megkérdezettek mindössze egyharmada gondolja úgy, hogy a választott képviselők közvetlenül a szavazópolgároknak tartoznak elszámolással. Az elmúlt két évtizedben ugyan jelentős előrelépés történt a passzív politikai alanyiság felől az aktív demokrata lét felé, de a választási programok hiányában a kormányok továbbra sem elszámoltathatóak. A választói attitűdöket befolyásoló tényezők között az elemzők a közösség iránti szolidaritást, a listavezető jelöltek karizmájának hatását és a vezetői képességek feltételezett mértékét jelölik meg. Természetesen ezen tényezőknek a hatása függ a választópolgárok iskolai végzettségétől, tájékozottságától, lakóhelyétől és a politikai rendszerhez fűződő esetleges személyes érdekeltségétől is.

Ilyen feltételek mellett a választási részvétel irrelevánsnak tűnik. Mivel a hatalomban levő politikusok bármikor megszeghetik ígéreteiket anélkül, hogy a társadalomban nagyobb felzúdulást keltenének vele, a választások önmagában nem szolgálhatják az elszámoltathatóság növelését. A diktátorok leváltása szép célnak tűnik, de ha nem kíséri a demokratikus elszámoltathatóság igényének növekedése, akkor csak potenciális konfliktusforrást eredményeznek, valódi demokratikus átalakulást nem. Az Afrobarometer felméréseiből az is kiderült, hogy a megkérdezettek nagy elszámoltathatóságot várnak a helyi vezetőktől, mint a központi kormányzattól. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a demokratikus elszámoltathatóság igényét először helyi szinten kell megteremteni. Az önkormányzati választások jelentősége ezért akár nagyobb is lehet, mint az országgyűlési, vagy elnökválasztásoké.

Továbbá, a demokratizálódási folyamat megsegítése érdekében segíteni kell az információhoz való hozzájutást. Mivel az afrikai társadalmak esetében a választások ideje alatt felerősödik a politika iránti érdeklődés, kitűnő lehetőséget biztosíthatnak a tájékoztatásra. A politikai ismeretek bővítése lehet a választások egyik legfontosabb eredménye. A hatalomra aspiráló politikusok mellett ezért nagy szükség van a független tanácsadók és megfigyelők szerepének növelésére. De közben nem szabad elfelejteni, hogy kizárólag az állampolgárok garantálhatják a reprezentatív demokrácia megerősödésének feltételeit.

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez