Irán a totális kiszáradás felé rohan

Az egykori mezőgazdasági miniszter, Isza Kalantari arra figyelmeztette Hasszán Roháni iráni elnököt és a kormányt: “vízkatasztrófa” felé rohan Irán. A Kalantari által létrehozott és komoly szakértőkből (környezetvédőktől kezdve geológusokon át mezőgazdasági szakemberekig) álló csoport ugyanis több hónapot felölelő kutatást végzett a perzsa országban. Ennek célja az volt, hogy megoldást találjanak a túlzott öntözésre, a környezetszennyezés csökkentésére, és az olyan jelenségek megelőzésére, mint az év elején tapasztalt szmogvihar.

A kiszáradás szélén 

A jelentés nem éppen pozitív kilátásokkal kecsegtet, és rávilágít arra, hogy Teheránnak sokkal jobban oda kellene figyelnie a környezeti problémákra, elsősorban a kiszáradásra. Megállapításai szerint:

a.) Évről évre a felszíni vízkészlet több mint 90 százalékát elöntözik.

b.) Túl sok mezőgazdasági terméket állít elő az ország, miközben rendkívül keveset importál külföldről. Ez csak azt eredményezi, hogy a mezőgazdasági termőtalajok tönkremennek a túlzott termelés miatt.

c.) Az egyre gyakoribb aszályos időszakok miatt jóval több talajvizet használnak el öntözésre, és nincs, ami pótolja ezt a mennyiséget. Emiatt Irán déli tartományaiban számos mezőgazdasági terület teljesen kiszáradt és megrepedezett. A felszínre kerülő port a télen jellemző, főleg északról lezúduló ciklonok magukkal viszik, tavaly például egészen Jemenig fújták el az iráni homokot és port.

d.) Az atomvita miatt Irán gátakat és vízi erőműveket épített az energiaellátására. Emiatt azonban több folyó vízszintje csökkent, egyes esetekben a mellékfolyók teljesen kiszáradtak,  így több mezőgazdasági terület is tönkrement.

e.) Teherán az utóbbi időben kevés befektetést eszközölt a mezőgazdaságban. A jelentés szerint körülbelül 8 milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség, elsősorban az öntözőrendszereket kellene modernizálni és ésszerűsíteni.

Sok az ember, kevés a víz 

A teheráni kormány, miután sikerült megkötni az iráni atommegállapodást, már sokkal komolyabb veszi ezt a kihívást. A Kalantari-jelentés mellett más beszámolók és elemzések is készültek, és mindegyik ugyanarra a következtetésre jutott: Iránnak rohamosan apad a vízkészlete. Az egyik szerint a 32 iráni tartományból 7 „fenyegetett”, miközben 13-nak a vízkészlete kritikus stádiumban van. Ám ennél sokkal szörnyűbb, hogy egyetlen iráni tartománynak sincs elegendő vízkészlete, beleértve a Kaszpi-tenger környékét is .

A kormány márciusban vízügyi konferenciát rendezett Sirázban, hogy megoldást találjanak a problémára. Számos olcsó és könnyen megvalósítható dolgot javasoltak a szakemberek, de mindegyik felszólaló a mezőgazdaság megreformálását sürgette. Ebben a szektorban dolgozik az iráni lakosság körülbelül negyede, miközben az iráni GDP alig 9 százalékát termeli. Vannak olyan mezőgazdasági termékek, amelyek „stratégiai jelentőséggel” bírnak, és ezeket nem lehet importálni külföldről: a rizs, a cukor, a növényi olaj, a gyapjú és a búza. Azonban a többit – például a gyümölcsöket – lehetne külföldről behozni, és legalább ezzel spórolhatnának a perzsa ország vízkészletén.

Mihez vezethet az, ha az iráni kormány egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel? Azon kívül, hogy éhínség ütné fel a fejét, a szárazság miatt egyre gyakoribbak lennének a szmogviharok, és összeomlana az iráni gazdaság, jelentős méretű migráció venné kezdetét. Kalantari szerint az iráni lakosság 70 százaléka, körülbelül 50 millió ember kényszerülne a lakóhelye elhagyására, és ebből 30 millió külföldre menekülne. Az egykori mezőgazdasági miniszter kritizálta Ali Khamanei népességnövelési politikáját: a Legfelsőbb Vezető pár évtized múlva 150 millió főre szeretné növelni Irán lakosságát. Ez azonban Kalantari szerint súlyos válsághoz és mezőgazdasági katasztrófához vezetne, mert a jelen körülmények között Irán nincs felkészülve ennyi száj ellátására, sőt, az ország teljes kiszáradását is felgyorsítaná.

A kép forrása: Europress/AFP