Valódiak az egyiptomi elnök lehallgatásáról készült felvételek

Először kacsának és hamisítványnak nevezték, de azóta három európai szervezet is autentikusnak minősítette azt a hangfelvételt, amely az év elején látott napvilágot, és az egyiptomi elnök zárt körökben elhangzott beszédeit is tartalmazza. Van itt minden: korrupció, manipuláció, bírók megvesztegetése, becsmérlés, könyörgés és dühös kifakadás.

“Nem úgy fabrikálták, és nem is ragadták ki a kontextusból” – állapította meg a francia J.P. French audió- és hanganyagelemző cég, amely kiszivárgott anyagok, lehallgatott és nyilvánosságra hozott felvételek eredetiségét elemezni. A francia vállalat most azt az internetre három hónappal ezelőtt felkerült hangfelvételt vizsgálta, amely  egyiptomi katonatisztek és az elnök zártkörű megbeszéléseiről származik. Röviddel később a brit rendőrség – két másik elemző szervezetre hivatkozva – szintén megerősítette a felvétel valódiságát.

A tagadás ősi szelleme 

Ezzel gyakorlatilag igaznak bizonyultak a három hónapja tartó találgatások és pletykák. Az egyiptomi értelmiségiek, a nyugati és az arab diplomaták már eddig is autentikusnak tartották azt a majdnem kétórás, különböző időpontban és személyekkel folytatott megbeszéléseket tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek közt maga Fattah asz-Szíszi is hallható.

Kairó először természetesen tagadta a hangfelvétel eredetiségét, és „puszta koholmányról, lejárató kampányról” beszélt. A kormányhoz közeli újságírók és közszereplők szintén „az iszlamisták propagandájának” nevezték a felvételt, amivel a betiltott Muszlim Testvériség – külföldi segítséggel – megpróbálja lejáratni az egyiptomi hadsereget és a szekuláris vezetést. Mások megkísérelték kisebbíteni a felvétel jelentőségét: „Manapság mindenki lehallgat mindenkit, valaki mindig szivárogtat valamit. Ez önmagában már nem újdonság, és a végén mindig kiderül, hogy bizonyos csoportoknak érdekükben állt a hangfelvétel nyilvánosságra hozása” – állították az egyiptomi politikai elemzők, akik szerint korántsem véletlen, hogy először az iszlamista televíziós csatornákon, a betiltott egyiptomi Muszlim Testvériség támogatóinak közösségi oldalain és a külföldi sajtóban jelentek meg a felvételek.

Te is fiam, Kamel

A felvételek Abbász Kamel tábornok irodájában készültek, aki jelenleg az egyiptomi elnök egyik legközelebbi tanácsadója és segítője. Bár sokak szerint a tábornoknak nem állt érdekében, hogy lejárassa vagy támadja régi barátját, de mindenesetre érdekes lenne tudni, hogy vajon Kamel tudtával és beleegyezésével készültek-e a felvételek, hogy azokat a tábornok később “biztosítékként” használja fel, ha Szíszi el akarná távolítani őt a posztjáról vagy megpróbálná letartóztatni? Vagy más valaki – esetleg egész csoport – áll a háttérben? Ha így van, akkor hogyan tudták csaknem egy éven át lehallgatni az irodát (senkinek nem tűnt fel ez az egyiptomi titkosszolgálatban?) és egyáltalán hogyan szivárogtak ki a felvételek? Egyelőre még nagyon sok a megválaszolatlan kérdés, de a felvétel így is önmagáért beszél: 2014 tavasza és 2015 február között több zártkörű megbeszélésen elhangzott párbeszéd, vélemény és “megoldási javaslat” hallható a szalagon.

Legelőször arról beszélnek a katonai vezetők, hogy „miképp lehetne a médiát a hadsereg oldalára állítani, a saját embereikkel telerakni a televíziókat és a szerkesztőségeket”. Kamel kijelenti, hogy „Szíszi úr személye ellen bármilyen kritika vagy bírálat a nemzet szégyene, amit nem szabad megengedni”. Nem sokkal később pedig lehordja az irodában lévőket, hogy miért nem figyelnek, miért nem jegyeznek fel semmit, mert erre az égető problémára nagyon fontos megoldást találni még a választások előtt. Egyiptomban 2014 májusában zajlott az elnökválasztás, amit Fattah Szíszi nyert meg a 93,3 százalékkal.  Egy kicsit később Szíszit lehet hallani, amint arról beszél, hogy úgy szeretne az egyiptomiak és a világ előtt feltűnni, mint „aki vállalja az ország sorsáért a felelősséget a nehéz időkben is”, és azt a  képet akarja magáról kialakítani, hogy ő Egyiptom “szabad, patrióta és muszlim” megmentője.

Szívességek kérése 

A következő téma az egyiptomi igazságszolgáltatás. Itt az hallható, amint Kamel tábornok arra kéri a belügyminiszter egyik helyettesét, hogy „engedje el a vádakat egy tábornok barátjának a fia ellen”. Az pontosan nem derül ki, hogy kiről van szó, de azt tudni lehet, hogy a tábornok rendőrtiszt fiát letartóztatták, amikor 2014-ben egy börtönben kitört zavargás leverése során 30 iszlamista halt meg. A belügyminiszter helyettese csak annyit ígért, hogy beszél a bíróval arról, hogy „több tanút hallgassanak ki az elítéltek védelme érdekében”. Mindenesetre Kamel elérte a célját: április elején felmentették a rendőröket a vádak alól.

A 2013-ban megbuktatott Mohamed Murszi elleni perrel kapcsolatban is elhangzott jónéhány mondat. Itt elsősorban azt hozták elő, hogy „miképp lehetne Murszi urat a katonai bázison tartani – ami korábban az egyiptomi alkotmány értelmében tilos volt –, és nem pedig egy civil börtönbe átszállítani.” Aggódtak amiatt, hogy a bíróság ejti a vádakat Murszi ellen, mivel a védelem „túl jól játszik és rendkívül jól tudja húzni az időt”. Szóba került, hogy „egyes dokumentumokat és hírszerzési anyagokat visszadátumozunk, hogy több fronton tudjuk támadni Murszit”. Állítólag Kamel szerint nem ez lett volna az első eset: a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (SCAF) már 2011-12-ben gyakran élt ezzel a módszerrel, amikor tüntetőket tartóztattak le és ítéltek el az észak-afrikai országban.

A szomszéd fűje mindig… 

Természetesen nem maradhattak ki a külpolitikai témák sem: az Egyesült Államokról, Líbiáról és az Öböl-menti monarchiákról egyaránt tettek említést a zártkörű megbeszéléseken. Egyszer például, feltehetően a fergusoni zavargások idején, amikor Kairó gyakran beszólt Washingtonnak a tüntetések “erőszakos leverése miatt”, Szíszi azt az epés megjegyzést tette televíziónézés közben, hogy az egyiptomiak sokkal nagyobb toleranciával viseltetnek a rendőri erőszakkal szemben, mint az amerikaiak. „Láttátok, hogy az amerikaiak miképp reagálnak?” – kérdezte Szíszi, mire Kamel úgy válaszolt, hogy „ez sokkal piszkosabb dolog, mint a miénk”.

Líbiával kapcsolatban Szíszi megjegyzi, hogy „ideje tenni már végre valamit és együttműködni a nacionalista erőkkel”. Először Ahmed Kadhafi, Moammer Kadhafi unokaöccse került szóba, mint potenciális szövetséges, aki ismert volt a Muszlim Testvériséggel szembeni ellenszenvéről és szekuláris nézeteiről. Bár erősnek és alkalmasnak találták arra, hogy „vezesse az újraegyesült Líbiát”, de túlságosan sok pénzt kért a külföldi országoktól. Ezért inkább Halifa Haftár líbiai tábornokkal próbálkoznak, aki 2014 májusában háborút hirdetett az iszlamisták ellen. A nyugalmazott tábornokot az egykori líbiai hadsereg nagy része támogatja, és ő maga jelenleg a Tobrukban székelő és nemzetközileg is elismert kormányhoz hűséges. Csakhogy ennek a résznek a végénél elhangzik, hogy „eddig minden próbálkozásunk kudarcba fulladt, és még mindig nem tudtunk Haftárral beszélni”.

Végül pedig az Öböl-menti monarchiákról pár mondat, ami kétségtelenül az egész kiszivárgott hangfelvétel legérdekesebb és leghumorosabb része, mivel itt a katonák és az egyiptomi elnök is gyakran tettek vicces, vagy annak szánt megjegyzéseket. A hangfelvételeken szóba kerülnek a monarchiák segélyei, például hogy emírségi pénzből fizetik ki a Murszi-ellen tüntető szervezetet, a Tamarrodot (Lázadást); a pénzt ne a civil kormány, hanem a hadsereg kapja meg, és annak szétosztását a SCAF felügyelje.

Részlet a kiszivárgott hangfelvételből (egyiptomi-emírségi megbeszélések a “segélyről”):

Amikor arról van szó, hogy Kairó újabb milliókat kér, Kamel nevetésben tör ki. Szíszi erre megkérdi tőle: “Miért nevetsz?  Annyi lóvéjuk van, mint a pelyva!” Nem sokkal később pedig Szíszi arra bátorítja Kamelt, hogy a négy millió helyett hat milliót kérjenek az egyiptomi egészségügyre. Az egészségügyi minisztériumról amúgy is megvan a katonák véleménye, többször hangzik el a tisztek szájából valamiféle gúnyos és sértő kijelentés a tárcára.

 „Nem, nem és nem! Nem nyolc milliárd dollárt akarunk fél éven belül, hanem harmincat!

– kiabálja Szíszi az irodában lévő telefonba, mert nem érti, hogy miért késik az Öböl-menti monarchiák pénze. Végül,  elunva a vitát, egyszerűen leteszi a kagylót. „Allah adja, hogy tovább jöjjön a gondoskodás” – fohászkodik az egyiptomi elnök, amire Kamel így válaszol: „Ámen, uram!”

A kép forrása: Europress/AFP

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez