Sósavval kínozzák az ellenzéki aktivistákat

A kínzásokról és a mindennapossá vált jogtiprásokról olyan emberek számoltak be az Amnesty International nemzetköz emberi jogi  szervezetnek, akik megjárták a burundi börtönöket, és saját bőrükön tapasztalták a burundi hatóságok kínzási módszereit. A New York-i székhelyű NGO a legutóbbi burundi váláságról szóló jelentésében részletesen beszámolt a történtekről, és elítélte az ország vezetését, amiért semmibe veszi az emberi jogokat.

A tanúvallomásokat tartalmazó jelentésből kiderült, hogy a burundi rendőrség és a titkosszolgálat (SNR) április óta szisztematikusan hajt végre kínzásokat a börtönökben és más büntetésvégrehajtási intézményekben, ahova a tüntetéseken résztvevő aktivistákat zárták be. Többen is beszámoltak arról, hogy a brutális verések mellett a hatalom emberi a legkülönfélébb kínzási módszereket is bevetik annak érdekében, hogy értékes információkat, hamis tanúvallomásokat csikarjanak ki az aktivistákból, és rábírják őket arra, hogy feladják társaikat.

Egy magát megnevezni nem kívánó aktivista elmondta, hogy először vascsövekkel és elektromos kábellekkel ütlegelték, majd anyaszült meztelenre vetkőztették, fellógatták és egy homokkal teli ötliteres kannát kötöztek a nemi szervére. „Nem bírtam elviselni  a fájdalmat és elájultam” – mondta férfit, akit több mint egy óráig hagytak szenvedni a börtönőrök a cellájában. Ezt követően egy savval teli kádba ültették, ez maradandó égési sérüléseket okozott a testén. Az ellenzéki aktivista jelenleg Kenyában tartózkodik, a sérüléseit pedig az Amnesty International munkatársainak is megmutatta.

Hasonló borzalmakról és könyörtelen bánásmódról számolt be Esdras Ndikumana burundi újságíró is, aki a francia AFP hírügynökséget és a Radio France International-t  (RFI) tudósította élőben a burundi politikai krízisről. Az újságíró elmondta, hogy a rendőrség és a titkosszolgálat indoklás nélkül hurcolják el az embereket az országban, és őt is hasonló módon vitték el, majd verték meg az SNR emberei. „Két órán át ütöttek”- mesélte Ndikumana, aki azt is elmondta, hogy természetesen semmilyen jogi védelemben nem részesült, amikor a titkosszolgálat emberei elhurcolták.

Az Amnesty International megpróbált kapcsolatba lépni a burundi rendőrséggel és a titkosszolgálattal, de egyikük sem reagált a megkeresésre.