A zene, mint kínzóeszköz – Julio Iglesias sajnálja
Julio Iglesias dalaival is kínozták a politikai foglyokat a Pinochet-diktatúra börtöneiben: magas hangerővel végtelen ismétlésre állították az énekes dalait. A világhírű énekes sajnálattal vette tudomásul, hogy dalait nem mindig a megfelelő helyen ,,népszerűsítették.”
A pszichoterror fontos elemévé vált a zene, és sok egykori fogoly meséli elborzadva, hogy Julio Iglesias mellett még George Harrison “My sweet lord” illetve Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmjének a zenéjére előjönnek az egykori emlékeik. A legtöbbet azonban Julio Iglesias dalai bömböltek a rabok fülébe napokon keresztül a cellájukban, illetve a kinvallatások alatt is – mondják.
Katia Chornik, a Manchesteri Egyetem kutatója több száz interjút készített egykori rabokkal. Egy női fogoly elmondta, hogy miközben átszállították a börtönből a vallatásra, Gigi l’Amoroso dalát énekelték fogvatartói, majd a vallatás alatt ugyancsak bekapcsolták, de már az eredeti zeneszámot. Egy másik fogoly pedig azt mesélte, hogy a vallatás alatt a kérdezők időnként elkezdtek énekelni, többnyire népszerű pop-dalokat és ez egy egészen furcsa atmoszférát teremtett a vallatóhelyeken: úgy hatott, mintha a kínzás valami normális dolog lenne.
A magas hangerővel végtelenszer ismételt dalok idővel pszichikai és fizikai károsodást okoztak és egy életre beégették az érintettek elméjébe a dalok és a kínások közötti kapcsolatot. Katia Chornik tanulmánya: A Pinochet-rezsim börtönei és a zene: az emlékezés hangjai címmel készült el, a Leverhulme Alapítvány támogatásával.