Durván beszélnek, vagy sírnak – nők az ISIS mögött

Shukee Begum 33 éves, jogász, és öt gyermek anyja. Másfél évvel ezelőtt velük együtt ment Szíriába, hogy megkeresse a férjét, aki korábban Guantanamón volt fogoly, és most az Iszlám Államban harcol. Megtalálta. Aztán el is hagyta.

Azt mondja, csak azért ment, hogy rábeszélje gyermekei apját a hazatérésre. Azt látta ugyanis otthon a hírekben, hogy az ISIS egyre rosszabb lesz. Ezért úgy döntött, észre téríti a férjét.

Amikor Rakkába ért, egy túlzsúfolt szálláson helyezték el, több tucat asszonnyal és gyerekkel lakott együtt. Sokan sírtak, és rosszul voltak attól, hogy ott kell lenniük. Az egyedülálló nők között viszont gengszter-mentalitás uralkodott – mondja. Erőszakos beszéd, gyilkolásról, háborúról. “Együtt ültek, összebújtak a laptopok fölött, együtt nézték és tárgyalták ki az ISIS-vidókat. Ez nem nekem való.”

Miután összetalálkozott a férjével, és az nemet mondott a hazatérésre, őt sem engedték vissza. Azt mondja: mindenkinek, aki azt forgatja a fejében, hogy az Iszlám Állam által ellenőrzött területre megy, tudnia kell, hogy nincs visszatérés. Senki nem rendelkezik a saját sorsával arrafelé.

Neki szerencséje volt: kicsempészték a gyerekekkel együtt. Most a török határ közelében vannak, és abban bíznak, hogy hazatérhetnek. És hogy otthon nem lesz bajuk a másfél éves utazásból. Addig is azt bizonygatja a brit Channel 4 riporterének, hogy semmilyen módon nem támogatta az ISIS fegyvereseit.