Szépség és szörnyeteg: egy szír hegedűs albuma háborúról és menekülésről

Már visszaemlékezni is nehéz arra, hogy az évek óta tartó szörnyű polgárháború előtt egész Szíriában nagyon is élénk művészeti élet folyt. A kulturális színpad szereplői közül többet megöltek, mások valahol külföldön várják a békét.

Az előbbiekhez tartozik például Akram Raslan politikai karikaturista vagy Wael Qastun szobrász: mindkettőjüket halálra kínozták a börtönben. Az utóbbiak között pedig ott van Alaa Arsheed hegedűművész.

A 29 éves zenész most Olaszországban él, ott adta ki első albumát. A címe Sham, ami Levantét is jelenti, a Földközi-tenger közel-keleti partvidékét. Nyolc darab szerepel rajta, elektronikus háttérrel. Az ő utazását meséli el a zene nyelvén Szíriából Itáliába. Meg a kihívásokat, melyekkel szembe kellett néznie az úton.

A fiatal hegedűs a Quartz magazinnak mesélt. Elmondta, hogy Sweidah városában vezetett egy galériát, ez volt a helyi művészek központja. Meg a helyi aktivistáké is. Már 2011, vagyis az Aszad elnök elleni megmozdulások és a polgárháború előtt rendszeresen figyelték a helyet a titkosrendőrök. Egy napon emberek törtek be a galériába, és szétverték azt. Aszadot támogató jelszavakat kiabáltak, és darabokra tépték-vágták a képeket, összetörték a szobrokat. Arsheed apját egy hétre bevitték a rendőrök. Kicsit később ő maga Libanonba menekült.

A Fabrica, a lemezt kiadó kommunikációs cég néhány évvel később hallott a hegedűsről: akkor, amikor az ő neve is feltűnt Alessandro Gassman egyik tweetjében. Az olasz színész szíriai művészekről írt. A Fabrica háromhónapos ösztöndíjat ajánlott Aesheednek, egy album elkészítésére. Ő ezt elfogadta, és tavaly májusban Olaszországban találta magát.

Az album elkészült, és a művész abban bízik, hogy általa

a szíriaiak új oldalát mutathatja meg Európának. Hogy az ne “csak nyomorúságos menekültekként” tekintsen rájuk. A honfitársainak pedig a művészeten keresztül adhat talán egy kis reményt.

“Hiszek abban, hogy művészettel megteremthető a béke, ezt is fogjuk tenni” – mondja. “Ha zenévé vagy más művészetté változtatjuk a fájdalmunkat, a hangunk hangosabb lehet a hábúrúénál és a diktátorokénál.”

Íme, egy darab az új albumról.

 

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez