Amikor fel akarták olvasztani az Északi-sarkot a szovjetek

Komolyan foglalkoztatta a szovjet tudósokat 1930-1960 között, hogyan lehetne termékeny kertté varázsolni a hatalmas területű Északi-sarkot. Sok ötlet született, jó néhányukat ki is próbálták, de végül egyiket sem valósították meg.

Még a cár hadseregében is szolgáló sarkkutató, Jevgenyij Gernet 1930-ban, Japánban publikálta elméletét, miszerint nem állandó a Jeges-tenger jégtömbje. Szerinte, ha megolvasztanák, a miocén korszak időjárása visszatérhetne Eurázsiába. Akkoriban ciprusok és magnólia fák nőttek Skandinávia partjain.

Gernet elméletéből kiindulva állította Mihail Budiko klímakutató az 1950-es években, hogy finom korom réteggel kellene megolvasztani az Északi-sarkot. Szerinte a napsugarak elnyelésével a korom részecskék olvaszthatnák a jégréteget.

Pjotr Boriszov geográfus 1959-ben a Golf Áramlat meleg vizeit akarta a Jeges-tengerhez terelni. Egészen pontosan egy hatalmas szivattyúkkal felszerelt gátat épített volna a Bering-szorosra, amely a Jeges-tenger 500.000 köbméter hideg vizét cserélte volna a Golf Áramlat melegebb és sósabb vizére.

Hogy miért nem valósultak meg a 20. század szovjet tudósainak radikális klímaváltoztató módszerei, arról a szentpétervári Nemzeti Északi-sark Kutató Intézet munkatársát, Igor Asikot kérdezte a Russia Beyond the Headlines: Minden ötletet alaposan kidolgoztak és lehetséges feltételeiket megvizsgálták. Sőt, a legtöbbet kisebb területeken ki is próbálták. Ezek a kísérletek azonban megmutatták, mennyire nem hatékonyak és drágák a tudósok módszerei. Ugyanakkor Asik arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek a projektek irreálisak voltak, és hogy a legfelsőbb vezetés sosem utasított a jég felolvasztására. Csupán a tudósok fantáziája lódult meg időnként.

Kép: pixabay.com

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez