Finom, tápláló – együnk rovarokat

Vannak, akik irtóznak a gondolattól, hogy rovart, bogarat egyenek. Azok, akik viszont fogyasztják, úgy gondolják, hogy ez legzöldebb megoldás a világ proteinszükségletének fedezésére.

„Olyan az íze, mint a tintahalnak” – mondja a négyéves Oliver Engelhorn a South China Morning Post munkatársának, miközben bekap egy méhlárvát, és boldogan rágcsálja. Ez átlagos jelenség a People of Jünnan nevű étteremben, Hongkongban. A legtöbb vendég törzsvendég, és ami igazán különlegessé teszi a helyet, azaz étlap. Egy sor hátborzongató lény ehető itt, beleértve a selyemhernyót, a méheket, a kabócát, darazsat, bambuszférgeket, és a szöcskéket.

A rovarok hagyományos tápláléknak számítanak Kína Jünnan tartományában, ahol gazdag kultúrája van a különleges ízeknek. A hongkongi étterem tulajdonosa, Amy Wong Ling azt mondja: a férje ötlete volt, hogy rovaréttermet nyissanak, amikor Jünnan tartományból Hongkongba költöztek.

A méhbábok íze olyan, mint a sült fánké, a szöcskék lábai ropogósak, olyanok, mint a csipsz – mondják. Miközben az emberi fogyasztásra alkalmas rovarokat sokan nehezen tudják lenyelni, a dolognak több tízezer éves hagyománya van. Mintegy 1900 rovarfaj alkalmas emberi fogyasztásra, ezeket kétmilliárd ember rendszeres fogyasztja is. És jó okkal.

A rovarok kiváló fehérje- és rostforrást jelentenek, zsírokkal, ásványi anyagokkal. Ezeket a pozitívumokat az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete is megemlíti 2013-as jelentésében. Azt írják: a rovarfogyasztás ígéretes módja lehet annak, hogy megfelelően táplálkozzon majd 2050-ben 9 milliárd ember. Azt is kiemelték, hogy a rovartartás kevesebb földet és vizet igényel, mint a tehenek, juhok, sertések nevelése. A rovarok sokkal kevesebb üvegházhatású gázt termelnek. A rovarevés azonban ritka a fejlett világban, mert egyszerűen undorodnak tőle.

Miles Price orvos szerint ezen a felfogáson változtatni kell.

„A rovarevés környezetbarát fehérjeforrást jelent, szemben a marhával, báránnyal, csirkével. De erről meggyőzni az embereket nagyon nehéz. El kell érni, hogy ne undorodjanak tőle.”

„Az emberek azt gondolják, hogy a rovarok undorítóak és ijesztőek, de amikor a vendégek megkóstolják őket, ropogósnak és ízletesnek találják” – meséli az étterem tulajdonosa, Wong. Price szerint több kutatást kell végezni a biztonságos és tiszta rovarfogyasztásért, és fel kell hívni a kormányok figyelmét, hogy vezessenek be megfelelő minősítést a rovarokra, csakúgy, mint a más állati eredetű élelmiszerek esetében.

„Azt hiszem, még hosszú út áll előttünk, de 5-10 év múlva teljesen hétköznapi lesz ez a fajta táplálkozás” – véli Price.

Wong hét éve vezeti az éttermet, és azt mondja: már akkor evett rovarokat, amikor kislány volt. Ez egy eszköz volt a túlélésre.

„Szegények voltunk, és nem volt mit enni, amikor gyerek voltam. Ezért méhbábot, vagy szöcskét ettem” – meséli.

Az elmúlt években egyre többen ébrednek rá, hogy milyen előnyökkel jár rovarokat enni. Tanulmányok bizonyítják, hogy minden fajta rovarnak egyedülálló a tápértéke, nem tartalmaznak koleszterint, de magas a fehérjetartalmuk.

„Követjük a hagyományos jünnani módszereket: megsütjük őket és borssal, sóval ízesítjük. Így könnyebb elfogyasztani” – mondja Wong. „A rovarokat szintén Jünnanból szállítják ide.”

A vendégek persze nyersen is vásárolhatnak csemegét, a négyéves Oliver szülei például rovarokkal ékesített születésnapi tortát rendelnek a kisfiú zsúrjára. Az édes bevonat állítólag még vonzóbbá teszi a bogarakat a nyugati szájban.