Konteók és csempészvodka – amerikaiak kalandjai Afganisztánban II.

Az előző részben arról írtunk, hogy egy fiatal amerikai fotós hogyan töltött tíz napot nomád kirgiz pásztorok között Afganisztán Isten háta mögötti lélegzetelállító hegyvidékén. Az amerikaiak közül kevesen mernek turistáskodni az országban, ahol az iszlamista tálibok folyamatosan igyekeznek visszaszerezni elvesztett hatalmukat. Most egy másik férfi, egy New York-i világjáró mesél a kalandjairól.

A 40 éves Tony Gedeon azt vette a fejébe, hogy a világ összes országát meglátogatja. Így hát Afganisztán is a listán volt.  Három napot töltött ott júliusban. De a kalandjai már a határ előtt elkezdődtek.

Tádzsikisztánból készült ő is belépni az országba, így hát megszállt egy hostelben a határ közelében. A tulajnak voltak afganisztáni kapcsolatai, és segített is: megadta egy fiatal muzulmán afgán tanár telefonszámát. Azt mondta, Ali beszél angolul, segíthet abban, hogy “ne vesszen el vagy ne gyilkolják meg”.

horgász

Most már csak vízum kellett. Hallotta, hogy Khorugh-ban 200 dollárért lehet hozzájutni az afganisztáni külképviseleten. Ami rablás. Másoknak 50 vagy 100 dollárt kell fizetniük. Csak az amerikaiaknak 200-at. Rá is kérdezett a dologra a konzulnál. Aki azt mondta: azért ilyen drága a belépés az amerikaiaknak, mert ők rombolták le Afganisztánt.

Egy rövid lecke következett arról, hogy Bill Clinton, George W. Bush, a pakisztáni kormány és “a zsidók” hogyan tervelték ki az ikertornyok elleni merényleteket 2001-ben New York-ban. Aztán már csak alá kellett írnia egy levelet arról, hogy mentesíti az afgán kormányt minden felelősség alól, ha bármi rossz is történne vele. “Kicsit abszurd volt” – mondja.

De megkapta a vízumot.

A haátárátkelőnél kérdésekkel bombázták: miért akar Afganisztánba menni? Végül azt kérte, hogy felhívhassa Alit. Aki kíséri majd. A fiatal tanár jött, és az amerikai mehetett.

Ali és amerikai vendége.
Ali és amerikai vendége.

A következő három napban ő és egy másik utazó, egy Franciaországból érkezett 30 éves kalandor Ali házában lakott Singhán vidékén, Badaksán tartományban – bejárták a közeli falut, horgásztak és hegyet másztak.

Ali barátságos volt, naponta háromszor főzött külföldi vendégeinek. Az étel jó volt, de a víz már nem annyira. Egy közeli patakból jött, tehénlepény volt benne. Palackozott vizet viszont sehol nem árultak a környéken. Nem tudja, hogy ettől-e, de szinte állandó volt a hasmenése.

Afganisztánban nem érezte magát veszélyben, de biztonságban sem. “A helyiek úgy néznek ki, ahogy a fejedben a táliboknak kell. Nagy szakálluk van, gyapjúmellényt hordanak és a jellegzetes afgán sapkát.”

A piacon Ali büszkén mutatta be mindenkinek “az amerikai turistát”. Ez nem mindig jött be. Voltak barátságtalan pillantások, egy kicsit para volt az egész. A piacon volt ugyan néhány kormánykatona is, de mintha ott sem lettek volna.

Ali egyik nap elvitte a két külföldit hegyet mászni. A természet lélegzetelállító volt, az emberek a hegyen barátságosak. Mikor felértek, pásztorokba botlottak, akik étellel kínálták őket. Birkamájat ettek, igazán frisset, az állatot éppen akkor vágták le.

Utolsó afganisztáni napján Gedeont és francia ismerősét vodkával kínálták a falusiak, akik egy nagy fa alatt iszogattak Ali háza közelében. “Literes műanyag palack volt, az ebédhez ittunk belőle. Gázolaj-íze volt.”

Afganisztán lakóinak 99 százaléka muszlim, az alkoholfogyasztás tiltott. De Közép-Ázsiában mégis isznak. Tádzsikisztánban egy üveg vodka 1 dollár, valószínűleg onnét csempészték be azt is, amit ők ittak.

dollár

Gedeonnak korábban Kínában volt kozmetikai cége. A Sanghajban megkeresett pénzt utazza most el. Az elmúlt 3 évben mást sem csinált.

Afganisztánban a szegénység volt az, ami leginkább megrázta. “Meglep, hogy nem kapnak nemzetközi segélyeket. Tudom, hogy az ország hozzájut pénzsegélyhez, de amire tényleg szükség volna, az az infrastruktúra javítása, békehadsereg, orvosok – ezekből arrafelé egy sincs. Az utak mind földutak, a kocsik nagy része elromlott”.

Az iskolában, ahol Ali tanít, döngölt föld a padló, az ablakokban nincs üveg, és még az angoltanár sem tud tisztességesen angolul. Azért nem maradt három napnál tovább Afganisztánban, mert a faluban már nem volt mit csinálnia, és ha mélyebbre merészkedett volna be az országba, az szerinte már veszélyes lett volna.

Folytatjuk. Az előző részt ITT olvashatják.

Fotók: Tony Gedeon

 

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez