Miért is mondott le a színes egyéniségű és életű francia gazdasági miniszter?

A távozó gazdasági miniszter nem egyszer keveredett vitába a kormánnyal, melynek tagja volt. Megkérdőjelezte például a 35 órás munkahét létjogosultságát, a versenyképesség hiányát tette felelőssé a magas munkanélküliségért és a gyenge gazdasági növekedésért – írja a BBC.

Hozzá fűződik néhány reform bevezetése – például azé, amely nagyobb szabadságot engedélyez a boltok vasárnapi nyitvatartásában. A “Macron-törvényt” szavazás nélkül erőltette át a parlamenten  Manuel Valls kormányfő: attól tartott, hogy máskülönben a baloldal lázadóz megvétózzák.

A most lemondott miniszter támogatói a fiatalok és a kozmopoliták voltak, ahogy a Le Monde fogalmaz, a globalizáció nyertesei. A szakszervezetek viszont nem rajongtak érte, radikális munkaügyi reformokat akar, és tavaly egyszer úgy nyilatkozott, hogy ha a jóváhagyás volna a legfőbb kritérium Franciaországban, akkor soha semminek nem érnének a végére. A szociálliberális politikus valójában már tavasszal szakított a baloldallal, önálló centrista politikai mozgalmat alapított En marche (Indulás!) néven.

Nem rejti véka alá, hogy a bal- és a jobboldal megosztottságán felülkerekedni kívánó pártja élén indulni kíván a jövő évi elnökválasztáson. A közvéleménykutatásokon rendre meg is előzi Hollande elnököt.

A magánélete is meglehetősen színes: 17 évesen viszonyt kezdett 20 évvel idősebb gimnáziumi tanárnőjével – ma ő a felesége.

Emmanuel Macron utóda a gazdasági tárca élén Michel Sapin lesz.