Egyre több a szingli nő Iránban – de miért?

Több mint 3 millió a 30 feletti, egyedülálló iskolázott nők száma Iránban – közölte a Mizan hírügynökség. De miért? A Los Angeles Times tudósítónője próbált ennek utána járni.

Fahimeh Azadi a húszas évei végén járt, amikor több, kudarcba fulladt kapcsolat után úgy döntött: elköltözik otthonról, Teherán szegény déli negyedeinek egyikébe. Azt mondja: ezután két lábon járó kihívásnak tekintették a férfiak. Ő az egyike azoknak, akik szembe mennek a konzervatív ország szülői és társadalmi elvárásaival. Mostanra már megtanulta, hogyan legyen óvatos. Csak akkor használja a lépcsőházat, ha meggyőződött róla, hogy üres. A barátait pedig arra kéri: járjanak lábujjhegyen, próbáljanak észrevétlenek maradni. De a házban lakó férfiakat még így sem hagyta nyugodni a szingli nő.

Elvált? – kérdezgették. De ő úgy viselkedett, hogy senkinek eszébe se jusson beleütni az orrát a dolgaiba. Két évig lakott ott, és senki nem zaklatta. Mára már egy menőbb környékre költözött.

De 35 évesen még mindig egyedül él. Akárcsak másik 3 millió iskolázott nő. A szám egyre nő, ahogy a válásoké és az egyetemet végzett nőké is.

Mind többen építenek karriert, keresik meg a pénzt a megélhetésre. Ami hagyományosan a férfi gyámok dolga volt. De tőlük most függetlenítik magukat.

Egyre nagyobb a nemzedéki szakadék a 80 milliós iszlám köztársaságban, ahol az egyházi vezetők szerint a nő dolga az, hogy férjhez menjen és gyerekeket szüljön. De mind több nő jár egyetemre, a jobb jövő reményében. A felsőoktatásban a diákok 60 százalékát teszik ki. És amikor diplomát szereznek, olyan férfit keresnek, aki elfogadja, hogy több szabadságra vágynak az átlagnál. A képzettebb nőknek magasabbak az elvárásaik – fogalmaz Fatimeh Azadi. Aki idegenvezetőként keresi a kenyerét, folyékonyan beszél angolul és oroszul.

“Nem mehetek férjhez egy átlagos iráni férfihoz, aki azt mondja: ne dolgozz. Ne járj el otthonról. De nehéz nyitott szellemű férfit találni itt. Ebben a nők mögött kullognak.”

Ő például két évig járt valakivel, aki jómódú családból jött, Örményországban tanult. Tavaly szakított vele, amikor a férfi nyomozni kezdett azok után, akikkel a bulikon találkozott, és egy idő után meg is tiltotta, hogy esténként eljárjon otthonról.

Aranyműves édesapja és az édesanyja támogatták abban a döntésében, hogy egyedül él – főként miután a nővére, aki sikeres ügyvéd, egy 10 éves gyerekkel vált el a férjétől, aki ellenezte, hogy üzleti utakra menjen. Több férfival randizott a saját korosztályából, de egyiket sem találta megfelelőnek. Az idősebbek meg nála fiatalabbat keresnek – mondja. Vele legfeljebb szexelni akartak.

Manapság egyre több nő beszél nyíltan ezekről a korábban tabunak számító kérdésekről Iránban.

Különösen a városi középosztályban, ahol a korlátozások ellenére terjed az internet és a műholdas televízió, és lassan ugyan, de mégis kitolják a társadalmilag elfogadott dolgok határát.

Ide tartozik az is, hogy egyre több pár él együtt házasság nélkül – ezt a jelenséget ott fehér házasságnak hívják. És egyre több a válás.

A tavalyi év utolsó 9 hónapjában az országban 3,4 százalékkal csökkent a házasságkötések és 4,2 százalékkal nőtt a válások száma az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Ezek a hivatalos hírügynökség, az IRNA számai.

Mindazonáltal még mindig a férjhez menés számít normálisnak az országban, a törvények egy része még mindig a férfi tulajdonaként kezeli a nőt. 2013-ban megpróbáltak átnyomni a parlamenten egy törvényjavaslatot, miszerint az egyedülálló nők csak apjuk vagy gyámjuk hozzájárulásával utazhatnának. A nőjogi csoportok azonban végül ezt megtorpedózták.

Sara Mahtabi, a 33 éves síoktató azt meséli, hogy tíz éve esett először szerelembe, de a fiúja nem akarta bemutatni a szüleinek. A legutóbbi kapcsolata egy számítógépes szakemberrel akkor futott zátonyra, amikor a férfi azt mondta, hogy csak szüzet hajlandó feleségül venni. Úgy nézett ki, mint egy európai, de mentálisan nagyon is régimódi volt – mondja.

Mivel az irániak élete többnyire a család körül forog, sok szingli érzi magát magányosnak. Sara is. Azon tűnődik, le kell-e vennie az igényeiből a következő kapcsolatban.

A 37 éves banki alkalmazott, Abidar Dadman nemrégiben randizgatott valakivel, akit kínosan érintett, hogy ő úgy százezer forintnyi riállal többet keres nála havonta, és ezt a legfurább helyzetekben szóvá is tette. Szakított vele. Azt mondja, a tanult iráni nők őrlődnek az elvárások és az életük, a hagyományok és a modernség között.

Ő is szeretne anya lenni, de ugyanakkor 21. századi nő is.

De a már elvált nők nem feltétlenül akarnak újra férjhez menni. A 32 éves patológus, Hadzsar Haszani sem. Két éve vált el sebész férjétől, akinek a sok túlórája kikezdte a kapcsolatot. Nem izgatta már a szex – igaz, később néhány sms-ből kiderült, hogy másokkal, kollégáival és a nővérekkel mégis. “Próbálok tanulni a kudarcból, óvatosabban választani.” Két kérőt már kikosarazott – ők meg éppen csak szexet akartak.

Szerinte a diplomás iráni férfiak többsége még mindig igencsak elnyomó nézeteket vall a nőkről. Azt mondja, ez ellen a fiús szülők tehetnének.

A vidéki Iránban még rosszabb a helyzet. Egy színésznő, aki az ország északnyugati, kurdok lakta vidékéről jött, arról beszélt, hogy a városában legfeljebb teherautó-sofőrökhöz mehetett volna hozzá, és biztos, hogy otthon kellett volna ülnie. A fővárosban nevet változtatott, hogy ne ingerelje konzervatív családját, és színészetet kezdett tanulni. 33 éves, és még nem tett le arról, hogy férjhez menjen. De milyennek is kellene lennie a választottjának? “Úgy kéne elfogadnia, ahogy vagyok, tolerálnia kellene, hogy késő estig dolgozom, próbákra járok, szerepet tanulok. Igen, szeretnék családot, egy-két gyereket, de nem bármi áron.”

Abban bízik, hogy ahogy egyre több lesz a tanult nő, úgy fognak megváltozni a férfiak.

Amíg ez nem jön el, addig hadakoznak a hagyományokkal és az elvárásokkal.

A beszélgetés végén taxiba ül, hogy hazamenjen a lakásába, melyen egy szintén szingli barátnőjével osztozik. Készülnie kell: este randija van.

Képünk illusztráció / Flickr

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez