Fekete madonnák a váróban – így dolgoznak a magyar önkéntesek Ugandában
Változott a helyzet azóta, hogy a hét elején hírt adtunk a Magyar Afrika Társaság legújabb, 16. orvosi missziójáról. Most már első kézből számolt be csapat arról, hogy milyen körülmények között gyógyít Ugandában.
Igen, volt internet. Méghozzá olyan hosszú időre, hogy Jakkel Anna doktornő, aki már hatodik önkéntes afrikai küldetésén vesz részt, be tudott számolni a pontosan egy hete útra kelt hattagú csapat első munkanapjairól Sztetoszkóppal Ugandában … avagy négy magyar nő gyógyít Ugandában című blogjukban.
Eszerint első éjszakájukat Kampalában, a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (HTCC) házában töltötték. Másnap reggel indultak útnak a misszió első állomására. Útközben megnéztek egy kisebb esőerdőt, majd Jinjában a Nílus forrását. Hatalmas cukornád, kávé, tea és rizsföldek között értek Mbaléba, majd onnét változatos hegyvidéki utazás végén meredek, eső áztatta ösvényen a szállásukra. Az utolsó métereket már gyalog tették meg – a rengeteg kátyú miatt szóba sem jöhetett az autó.
Szállást két épületben kaptak – víz és villany van, de a folyamatosság bizonytalan, ahogy a mobilnet is akadozik, de ez Afrikában megszokott. Hamar megszokták az Ugandában gyógyító magyar nők a hideg vizet is, a kissé tábori körülményeket és a nem túl fényes mosdási lehetőségeket.
A munka Bugoberóban, az ottani egészségügyi központban folyik. Ahol sokan várnak nap mint nap a magyar gyógyító csapatra – kicsik és nagyok egyaránt. A misszió tagjai autóval utaznak oda – de ketten csak a csomagtartóban férnek el. Párban dolgoznak: Lengyel Ingrid Dr. Bartha Csillával, Dr. Magyar Katalin pedig Dr. Jakkel Annával.
Hosszú asztal két végén ülnek székeken vagy padon, középütt a gyógyszerek. A betegek tolmács segítségével értetik meg gondjukat-bajukat. A világítás a beszűrődő természetes fény, a kórház személyzete és betegei közben élik a mindennapi életüket. Az első napon összesen 180 beteget láttak el, a helyi kollégákkal is konzultálva.
Főleg maláriás betegeket, vérhast és rengeteg kisgyereket. Az édesanyák, mint megannyi fekete Madonna, térdükön a gyerekekkel várnak türelmesen a sorukra. De voltak, akik súlyos légúti panasszal jöttek, mások mozgásszervi betegségekkel. A munkaszervezés nem könnyű: az afrikai mentalitás különbözik a magyartól. A magyar csapattól sok kisgyerek és felnőtt kap gyógyszert, jó szót és reményt a gyógyulásra nap mint nap Bugoberóban.
A mostani helyen összesen egy hétig marad a misszió, utána továbbáll a csapat: másik olyan ugandai helyszínre, ahol állandó az orvoshiány és nagyon várják a gyógyítani érkezett magyar nőket.
Fotó: AHU