70 éve kezdték osztani a Marshall-segélyt
13 milliárd dollárral támogatta Európa újjáépítését a második világháború után az Egyesült Államok. Ez mai pénzben a tízszeresét éri, vagyis 130 milliárd dollárt.
George Marshall tábornok, az USA fegyverese erőinek korábbi vezérkari főnöke, aki ekkor már külügyminiszter volt, 1947-ben jelentette be, hogy az Egyesült Államok hozzá akar járulni Európa újjáépítéséhez a 2. világháború után. A Harvard egyetemen elmondott beszéde után nevezték el a segélyprogramot az USA akkori külügyminiszteréről. Az amerikaiak minden európai államnak felkínálták a segélyt. 17 állam el is fogadta: Norvégiától Törökországig. 1948 áprilisában Párizsban létrehozták az OECD-t, amely koordinálta az amerikai segély elosztását. A legnagyobb haszonélvezője a segélynek Nagy-Britannia (26%) és Franciaország volt (23%). Mégis Németország nyugati része profitált a legtöbbet, mert a gazdasági csoda Európa élére repítette a háborúban levert Németországot, illetve az NSZK-t.
A Szovjetunió által megszállt Kelet-Európa arra kényszerült, hogy elutasítsa az amerikai segélyt, annak ellenére, hogy erre itt sokkal nagyobb szükség lett volna. Magyarország – a többi egykori szocialista államhoz hasonlóan – csak a kilencvenes években léphetett be az OECD-be, amely akkorra már réges régen, 1951 végén befejezte pénzosztó tevékenységét. Magyarországon és másutt az egykori szocialista államokban a rendszerváltás idején sokan álmodoztak arról, hogy valamilyen újabb Marshall-segély érkezik majd, de ebből semmi sem lett. A Szovjetunió ugyanis 1991-ben megbukott, így Amerikát többé semmilyen stratégiai érdek nem ösztönözte arra, hogy segélyprogramot készítsen Európa keleti fele számára.
Fotó: Flickr