Először 1937-ben lépett színre a Télapó, és utána nélkülözhetetlen kelléke lett az újévi ünnepségeknek. Azelőtt tényleg nem volt senki hozzá hasonló?
Persze hogy voltak, a keleti-szláv mesevilág tele van télapókkal, akik azonban kicsit sem jóságosak. A legismertebb közülük Morozko, aki külsőleg ugyan nagyon hasonlít a Télapóra, de belsőre egyáltalán nem. Bármikor kész halálra fagyasztani a gyerekeket, ha kicsit is ellentmondanak neki. Az orosz varázsmesék egykori kutatója, Vlagyimir Propp a rossz szellemekhez kapcsolta Morozko személyét.
Télapóra hasonlítanak a régi karácsonyokkor és vízkeresztekkor megjelenő szakállas öregek is, akiket az elődök szellemeiként tiszteltek.
Az Argumenti i Fakti rövid összefoglalója szerint más rokona az orosz Télapónak nincs. Ugyanakkor neki és unokájának, Sznyegurocskának nemcsak ünnepi jelentősége volt a Szovjetunióban, magyarázza Szvetlana Adonyeva, etnográfus. Nekik köszönhetően ma is sokkal nagyobb örömmel ünneplik az Újévet, mint a Karácsonyt az oroszok.
Bár a Szovjetunió ateista felfogása megtiltotta a vallási ünnepeket, lassan mégis csak kialakultak az újabb szokások. A feldíszített fát, ami csak a XIX. század második felében terjedt el Oroszországban, burzsoá szokásnak tartották. Nem akarván azonban elrontani a gyerekek örömét, 1935 december 28-án úgy döntött a Központi Bizottság, fenyőfát állítanak. Három nap alatt a Szovjetunióban mindenhol került egy fa. A Télapó két év múlva „született”, amikor unokájával együtt megcsodálta az ország fenyőfáját.
(Kép: Europress/AFP)