Abdallah, az óvatos reformer. A szaúdi király halálára

A szent városok, Mekka és Medina védelmezőjeként ő volt az első királya Szaúd-Arábiának, aki ellátogatott a Vatikánba. A 2001 szeptember 11-i merényletek után békét ajánlott Izraelnek. 91 éves korában tüdőgyulladás következtében elhunyt az uralkodó, akit konzervatívnak tartottak, de óvatos reformernek bizonyult Szaúd-Arábiában.

1924-ben született Rijádban, ahol édesapja még nem volt király, csak egy befolyásos törzsi szövetség feje. A rendszer alapítója csak fokozatosan alakította ki a mai királyságot, melynek trónját 1932-ben foglalta el. Akkor még csak a szent helyekről volt híres Szaúd-Arábia, ahol az olajat 1937-ben fedezték fel. 1945-ben már Roosevelt elnök tárgyalt a királlyal az olajról, mely létfontosságú lett a világgazdaság és különösen Amerika számára. Azóta Szaúd-Arábia az USA szövetségese. Ehhez tartotta magát Abdallah király is, aki olyan korban került trónra, amikor mások már nyugdíjba vonulnak.

Fiatal évei kevéssé ismeretesek, de egyes hírek szerint megkísértette őt is a pánarab eszme, mint néhány féltestvérét, akik Kairóba mentek, hogy együttműködjenek Nasszer elnökkel. Abdallah azonban maradt. Karrierje 1964-ben kezdődött: Fejszál, az új király ekkor nevezte őt ki a Nemzeti Gárda élére, mely a rendszer legbiztosabb támasza azóta is. 1979-ben súlyos sokk érte őt is, meg a dinasztiát is: Al Otaibi, egy önjelölt vallási vezér elfoglalta a szentélyt Mekkában. Végül francia csendőrök segítségével végeztek a lázadókkal, de az ügy foltot ejtett a Nemzeti Gárda parancsnokának hírnevén. 1982-ben mégis ő lett a trón örököse.

Munkamegosztás alakult ki ekkor: Fahd király tartotta a kapcsolatot a Nyugattal, és főként Amerikával, míg Abdallah az arab államokkal foglalkozott. Abdallah 72 évesen vette át a hatalmat, amikor Fahd királyt agyvérzés érte.
2001. szeptember 11-e sokkot okozott Szaúd-Arábiában is: a terroristák többsége az ország polgára volt, és maga Oszama bin Laden is sok szállal kötődött a szaúdi elithez. Az idősebb bin Laden a királyi család szinte hivatalos építési vállalkozója volt. Annak idején Turki herceg, az elhárítás főnöke ajánlotta Oszama bin Ladent a CIA figyelmébe, még az afganisztáni háború idején, a nyolcvanas években.

De ez már régen volt. Abdallah keményen fellépett a terrorizmus ellen. A szeptember 11-i terroristákat megfosztották állampolgárságuktól, beleértve magát Oszama bin Ladent is. Abdallah békeszerződést kínált Izraelnek, de annak feltételeit a zsidó állam nem tudta elfogadni. Megerősítette a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, mely a szaúdi olaj legfőbb vásárlója volt. Fahd király 2005-ben halt meg, és ezt követően koronázták meg Abdallahot, aki akkor már elmúlt nyolcvan éves.

Idős kora ellenére óvatos reformokba fogott: bővítette a nők jogait, és támogatta a helyi demokrácia kiszélesítését. A diplomáciában Irán kötötte le a figyelmét elsősorban, hiszen Teherán a síiták vezéreként tűnt fel az egész Közel-Keleten. Ez különösen azért nagy probléma Szaúd-Arábia számára, mert a keleti részen, ahol az olajkutak többsége van, a lakosság nagy része síita. Ezért Irán fenyegetése nagyon komoly, hiszen a szomszédos Jemenben is egyre erősebbek a síita milíciák. A problémát csak fokozta a Kalifátus megalakítása Szíria és Irak egyes részein. Az önjelölt kalifa katonáinak jelentős része Szaúd-Arábiából érkezett és érkezik. Ezek a gondok foglalkoztatták utolsó hónapjaiban Abdallah királyt. Meg persze az olaj árának alakulása. Az, hogy egy hordó olaj ma feleannyit sem ér, mint fél évvel ezelőtt, természetesen egyáltalán nem mindegy Szaúd-Arábia számára sem.

91 éves korában elhunyt a királyság alapítójának tizedik fia, aki Abdallah néven tíz éven át kormányozta Szaúd-Arábiát. Utódjára, féltestvérére, Szalman királyra vár már a feladat, hogy a hagyományokat őrző királyságot korszerűsítse. Szaúd-Arábia a G20 tagja, vagyis a Közel-Kelet egyetlen igazi gazdasági nagyhatalma. Az új királynak éppúgy egyensúlyoznia kell, mint Abdallahnak, aki ennek nagy mestere volt hosszú élete során: hiszen akkor lett király Szaúd-Arábiában amikor mások már régen nyugdíjba vonultak volna.

Fotó: Europress/AFP

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez