Hat év után helyreálltak az iráni-marokkói kapcsolatok

Még tavaly decemberben történt, hogy Teherán bejelentette: nagykövetet küld Marokkóba, hogy ötévnyi szünet után helyreállítsák az iráni-marokkói kapcsolatokat. Februárban a két ország külügyminisztere találkozni fog egymással. Az eset rávilágít arra, hogy Irán diplomáciai elszigeteltsége a régióban és a világban is egyre csökken.

Mohamed Taghi Moajed karrierdiplomatát nevezték ki Irán marokkói nagykövetének: a diplomata korábban Tunéziában képviselte a perzsa államot. Teherán „nagydobra verte” a bejelentést, miközben Rabat szokatlanul diszkréten kezelte  a kapcsolatok újrafelvételét az Iszlám Köztársasággal. Ráadásul a monarchia elég szigorú feltételekhez kötötte a diplomáciai misszió helyreállítását: az iráni vezetés tartózkodjon a síita iszlám terjesztésétől, legfőképpen az ország északi részén. Ugyanis ez volt az egyik oka az iráni-marokkói kenyértörésnek, amiben az is közrejátszott még, hogy egy iráni tanácsadó megkérdőjelezte Bahrein létjogosultságát. Az ügy további érdekessége, hogy a kapcsolatok megszakításáról VI. Mohamed király egymaga döntött, megkerülve a marokkói parlamentet. A WikiLeaks-dokumentumokból kiderül, hogy Rijádnak is nagy szerepe volt az iráni-marokkói viszony megromlásában, a volt szaúdi uralkodó, Abdullah „kérte meg rá a marokkói királyt”.

Az iráni-marokkói kapcsolatok újrafelvételéből azonban máris le lehet vonni egy nagyon fontos konzekvenciát: a Hasszán Róháni elnök által vezetett “nyitás”, ha nem is globális szinten, de regionálisan máris komoly eredményekkel kecsegtet, miközben növekedett Teherán mozgástere a régióban. Ezenfelül belpolitikai üzenete is van a lépésnek, mivel ezzel Róháni  bizonyítani tudja az ellenzéke számára, hogy „szunnita királyságokkal és muszlim államokkal” is komoly sikert tud elérni.

A kapcsolatok újrafelvételének jelentőségét növeli az is, hogy Marokkó az egyik legszorosabb szövetségese és partnere az Öböl-menti államoknak, leginkább Szaúd-Arábiának. Rabat az Öböl Menti Együttműködési Tanáccsal (GCC) is  rendkívül jó viszonyt ápol, egyike volt azon kevés országoknak, amelyek a régión kívül is kaptak jelentős anyagi támogatást. Például a GCC Marokkónak 5 milliárd dollárnyi segély átutalását szavazta meg a 2012-2017-es időszakra.

Elsőre úgy tűnhet, hogy Rabat alig nyer valamit, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez elég kedvezőtlen fogadtatásra lelhet a GCC-ben, és veszélybe kerülhetnek Marokkó öbölbeli kapcsolatai. A 2009-es megszakítás előtt az iráni-marokkói gazdasági kapcsolatok nagyon alacsony intenzitásúak voltak: Marokkó főleg olajat vásárolt Irántól, miközben a perzsa ország marokkói foszfátot hozott be” – nyilatkozta Juszúf Belál, aki iráni specialista és kutató a Kaliforniai Egyetemen. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy alighanem a turizmus – évenként egyre több iráni turista keresi fel az országot – és a mezőgazdaság lehetnek az együttműködés első területei, miközben a monarchia felvevőpiac lehetne a perzsa termékek számára.

A kutató szerint sokkal inkább politikai okai voltak a döntésnek, mintsem gazdaságiak. Marokkónak ugyanis nagyon rossz a viszonya Algériával, amely támogatja a Nyugat-Szahara függetlenségéért harcoló Polisario Frontot. Rabatot valósággal sokkolta, amikor Egyiptom és Algéria szerződést írt alá tavaly a „közös biztonságpolitikai együttműködésről”. A kooperációra  leginkább a líbiai helyzet miatt került sor, de a marokkói vezetés úgy vélte, hogy valójában ellene fogott össze Algír és Kairó. Emiatt a monarchiának igencsak megromlott a viszonya Egyiptommal, több konfliktus is terhelte a kapcsolatokat, s talán az egyiptomi külügyminiszter két héttel ezelőtti látogatásával sikerült csökkenteni a feszültséget. Irán nem támogatja a Polisariot, és még nemzetközi szinten sem emlegeti „Nyugat-Szahara függetlenségét”. Habár Rabat tisztában van a jó algíri-iráni viszonnyal, igyekszik elejét venni annak, hogy a két ország sokkal mélyebb együttműködést alakítson ki.

Végül pedig az Iszlám Állam terrorista szervezetet elleni harcot is meg lehet említeni, mint lehetséges okot a kapcsolatok rendezésére. Rabat elismeri Teherán szerepét a “kalifátus” elleni harcban, és az állami média is kedvezően nyilatkozik az iráni katonák szerepéről. A marokkói hatóságok szerint legalább 2000 marokkói harcol Szíriában és Irakban valamelyik terrorista vagy szélsőséges iszlamista csoport oldalán. Rabat már hónapok óta készül a „visszatérésükre”, és eddig kétszáz hazatért fegyveresről tudnak. A múlt héten a marokkói hatóságok Mekneszben számoltak egy ISIS sejtet,  pár napja pedig Marokkóban fogták el azt a terroristát, aki lefejezett egy francia túszt Algériában.

A kép 2001-ben készült, amikor az akkori iráni alelnök, Hasszán Habibi találkozott a marokkói miniszterelnökkel,  Abderrahmane Youssoufival.

A kép forrása: Europress/AFP

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez