Míg a kormány által az SI élére még decemberben kinevezett Oscar Parilli szerint az új ügynökség létrehozásának jogi keretei összhangban állnak az ország alkotmányával, valamint az új szervezet hatékonyabban és átláthatóbban végezhetné feladatait, addig az ellenzék az AFI felállítása mögött a Nisman-ügy zavaros részleteinek eltusolását sejti. Az ellenzéki szenátorok már jó előre jelezték, hogy nem hajlandóak részt venni az új jogszabály törvényhozási vitáján.
Az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint az igazságszolgáltatás átláthatóságát vizsgáló Jogi és Társadalmi Tanulmányok Intézete (CELS) névre keresztelt civil szervezet szerint az új szabályozás valóban szorosabb ellenőrzés alá vonná az hírszerzés operátorait, azonban a törvénytervezet “nem hoz lényegi változást a szövetségi igazságszolgáltatás berkein belül létező kóros összefonódások felszámolásában”. A CELS arra hívja fel a figyelmet, hogy a reform csak afféle félutas megoldás a hírszerzés politikai, igazságügyi és törvényhozási kontrolljának kidolgozásában. Az átszervezésre az után kerül sor, hogy január 19-én, az AMIA zsidó központ ellen elkövetett merénylet kivizsgálásával megbízott Nisman ügyész halálát követően a sajtó és a közvélemény figyelmének kereszttüzébe került az argentin hírszerzés és a kormány kapcsolata.
Mint ismeretes, 2003-ban az FBI és számos európai titkosszolgálattal közreműködve az argentin hírszerzés részletes vizsgálati anyagot állított össze az AMIA merényletről, amelyben fényt derítenek az iráni kormány és a Hezbollah terrorszervezet szerepére a zsidó központ ellen elkövetett merényletben. A jegyzőkönyv nyomán 2007-ben az Interpol az argentin kormány nevében nemzetközi körözést adott ki hat volt iráni diplomata és a Hezbollah vezetője ellen. Az argentin nyomozók adatai alapján Interpol vörös listájára Mohsen Rezai kormánytanácsadó,Ahmad Vahidi volt iráni védelmi miniszter, valamint Teherán Buenos Aires-i nagykövetségének attaséja, Moshen Rabbani is felkerült. Annak ellenére, hogy 2007-ben Néstor Kirchner argentin államfő még az ENSZ közgyűlése előtt azzal vádolta Iránt, hogy az Iszlám Köztársaság szándékosan szabotálja az AMIA merénylet kivizsgálását, 2013-ban egy jóval békülékenyebb Cristina Kirchner már egyetértési memorandumot írt alá Mahmud Ahmadineyaddal. A memorandumban a felek többek között kötelezettséget vállaltak az AMIA merényletet kivizsgáló közös Igazság Bizottság felállítására, amely lépés az argentin zsidószervezetek heves tiltakozásába ütközött.
Az AMIA merénylet vizsgálatával megbízott Alberto Nisman ügyész 2013 májusában újabb, közel 500 oldalas anyagban ismertette Irán szerepét az 1994-es merényletben, miközben az ügy két iráni gyanúsítottja, Mohsén Rezaí és Alí Akbar Velayatí immár jelöltként indult az Iszlám Köztársaság államfői posztjáért.
Néhány nappal halála előtt Nisman azzal vádolta meg Cristina Fernández de Kirchner argentin elnökasszonyt, hogy kormánya szándékosan akadályozta az AMIA-ügy vizsgálatát, valamint aktívan segítette az iráni gyanúsítottakat, hogy eltusolja Irán szerepét a 83 áldozatot követelő merényletben. Cristina Fernández mellett Nisman Héctor Timerman külügyminiszter, Andrés Larroque képviselő és Luis D’Elía szakszervezeti vezető az ügyben játszott szerepének kivizsgálását is sürgette. Hivatalosan Nisman ügyésznek már nem volt lehetősége vádat emelni az ügyben, mivel alig néhány órával a január 19-én esedékes törvényhozási meghallgatása előtt eddig ismeretlen körülmények között, minden bizonnyal gyilkosság áldozatául esett. Nisman halálára az argentin kormány egymásnak ellentmondó nyilatkozatok sokaságával reagált. Míg kezdetben a hivatalos verzió szerint az ügyész öngyilkosságot követett el, később az hatóságok elismerték, hogy mégis gyilkosságról lehet szó. Az a tény is találgatásokra ad okot, hogy míg a kormány korábban cáfolta, hogy Nisman irodájában az elnökasszony és más magas rangú hivatalnokok elleni feljelentések vázlataira bukkantak a nyomozók, később hivatalosan is megerősítették, hogy Nisman a vizsgálat során feltárt bizonyítékok alapján valóban a kormánytagok elleni eljárást előkészítő dokumentumokon dolgozott.
Nisman korábban hangoztatta, hogy a 2007-ben aláírt egyetértési memorandum nem egyéb, mint az argentin kormány “több mint kétéves manipulációjának eredménye”, amelynek valós célja az energiaválsággal küzdő Kirchner kormány és Teherán gazdasági kapcsolatainak újjáélesztése volt, mivel Buenos Aires az Iránnal kötött “olajért búzát” barter megállapodással próbált enyhíteni az Argentínát sújtó olajhiányon. Az ügyész szerint Teherán segítségért cserébe Buenos Aires kérvényezte az Interpoltól az iráni terroristák elleni körözés megszüntetését – egyébként sikertelenül – valamint a kormány igyekezett a szőnyeg alá söpörni az AMIA-ügy vizsgálati eredményeit. A kormány kritikusai továbbá arra is felhívják a figyelmet, hogy az iráni olajért cserébe Buenos Aires a gabona mellett fegyvereket exportált az Iszlám Köztársaságba, sőt meg nem erősített hírek szerint az argentin kormány Venezuelán keresztül nukleáris technológiához is segíthette Iránt.
Az argentin hírszerzés újraszervezését az ellenzék a szervezet kormányellenes szektorainak ellehetetlenítésére tett lépésként értékeli, akárcsak a SI berkeiben még decemberben foganatosított tömeges elbocsájtásokat. A argentin igazságügyi szakértők szerint az új központosított hírszerzőszerv életre hívása az AMIA vizsgálat és Nisman ügyész meggyilkolásának részleteit tartalmazó anyagok titkosításának igényét is sejtetni engedi.
(Fotó:Wikipedia)