A rendőrségi kihallgatások olykor tíz órán keresztül tartanak. A cukorbeteg fogoly csak nehezen jut a szükséges gyógyszerekhez. Cellájában összesen 18-an vannak, elképesztő a zsúfoltság. 74 kötetben gyűjtötték össze a vallomásokat, melyek alapján nagyon súlyos vádakat fogalmaztak meg: felforgató tevékenység az államrend megdöntésére, faji uszítás és szeparatizmus, valamint zavarkeltés a társadalomban.
Miről írt a kínai polgárjogi harcos? Miért ennyire elszánt a kínai állambiztonság? Egyrészt nyíltan gúnyolódott Mao elnökön és az ő rendszerén. Kínában ez tabu, bár maga a kormányzó kommunista párt is elismerte, hogy Mao Ce-tung, aki haláláig Kína diktátora volt, követett el hibákat. (Mao elnök 1949 és 1976 között uralkodott a Mennyei Birodalomban). A kinai Twitteren, a Weibón a polgárjogi harcos arról írt, hogy a propaganda teljesen hazug volt: a hősi történeteket az önfeláldozó munkásokról, parasztokról és katonákról a kommunista párt irodáiban találták ki, semmi nem volt belőlük igaz. Lej Feng például, a kommunista mintakatona, aki alig várta, hogy az életét áldozhassa Mao elnökért, egyszerűen nem létezett. Ez az elmúlt hatvan év legnagyobb hazugsága – írta a bebörtönzött polgárjogi harcos.
Mao tábornok, Mao elnök unokája évtizedek óta parlamenti képviselő, de soha nem csinált semmit, csak igennel szavazott mindenre. Meg persze felvette a parlamenti képviselőknek járó pénzeket. Önmagában Mao Ce-tung bírálata nem lenne olyan súlyos bűn Kínában, hiszen maga a kommunista párt első embere, Hszi Csinping is sokat szenvedett Mao idejében. Apját, a párt egyik vezetőjét vidékre száműzték, és a családját szétszórták az országban. Csak Mao halála után egyesült a család, és az apa nem ismerte meg a gyerekeit.
Mao elnök kora különben sem foglalkoztatja nagyon a fiatalokat, akik inkább az amerikai életformáért lelkesülnek, és nem nagyon érdeklődnek a történelem iránt. De akkor miért fenyegeti húsz év fegyház a polgárjogi harcost? Azért, mert azt írta a kínai Twitteren, a Weibón, hogy “mi kínaiak úgy viselkedünk a Hszincsiang-Ujgur tartományban, mint a hódítók és a zsákmányszerző rablók. Abba kellene ezt hagyni, ha azt akarjuk, hogy béke legyen!” Az ilyen mondatok kicsapták a biztosítékot Pekingben, ahol nemigen tudnak mit kezdeni az ujgur kisebbség lázongásával a határvidéken.
A vádiratban mindenről természetesen szó sincs. Az ügyvéd sem erre alapozza a védelmét, hanem arra, hogy a szólásszabadság joga benne van az alkotmányban. Persze tudja, hogy Kínában ez a hivatkozás nem elég, hiszen Liu Hsziao-po, a legnevesebb kínai ellenzéki 11 év börtönt kapott csak azért, mert az államnak nem tetsző dolgokat írt. Igaz, hogy megkapta a Nobel békedíjat, de a pekingi hatóságokat ez nem hatotta meg igazán. Az ügyvéd viszont most arra hivatkozik Pekingben: Liu Hszia-po megírt cikkei képezték a vád és az ítélet alapját, de a mostani ügyben Twitter- üzenetekről van szó. Ez a jog szerint nem számít publikációnak, csak magánközlés. Itt tart most az ügy, mely húsz év fegyházzal fenyegeti Kína egyik legismertebb polgárjogi harcosát, 28 Twitter-üzenetért.
(Fotó:AFP)