Ahogy cikkünk első részében rámutattunk, az iszlám amerikai jelenléte évszázadokon át alapvetően konfliktusmentes volt. Az amerikai muszlimok sajátjuknak vallották az ország értékeit, céljait. A muszlim amerikaiakra sokáig nem tekintett gyanakvóbban a többség, mint más felekezeti kisebbségekre.
A címben megfogalmazott dilemma aztán a 2o. század második felétől egyre gyakrabban került napirendre. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy az amerikai iszlám közösség jelentős hányadát még a 2o. században is gyakran ordító jogsértések közé kényszerített afro-amerikai lakosság adta. Minden negyedik, muszlimnak született amerikai afro-amerikai, ahogyan a felnőttként iszlámra hitre tértek kétharmada is. A fenti adatok alapján okkal feltételezhetjük, hogy az amerikai iszlám átalakulásában jelentős szerepet játszott az afro-amerikaiak társadalmi helyzete, kiábrándultsága, sok esetben a vélt vagy valós jogfosztása is. Talán nem véletlen, hogy a legnagyobb hatású amerikai iszlám szervezet, a Nation of Islam (NOI) éppen a 30-as években, radikális iszlám üzenetekkel, sokszor indokolhatatlan módszerekkel, a többségi társadalmat fenyegető jelszavakkal alakult meg. Az iszlám amerikai megítélését tehát jelentősen befolyásolhatta, hogy afro-amerikaiak jelentős része úgy érezte: a fehér, keresztény többséggel szemben csak radikális, iszlám üzenetekkel szerezhet érvényt egyéni és kollektív jogainak. Ez a jelenség pedig tagadhatatlanul és joggal, félelemkeltő volt a többség számára. A fenyegetettség érzésének kialakulásában az is fontos szerepet játszott, hogy a vallás iszlám világ-szerte új értelmet nyert a 20. századra. A gyarmati uralom alatt élő muszlimok többsége egyre inkább úgy érezte, hogy önazonosságuk megóvásának és önrendelkezésük megszerzésének egyetlen hatékony eszköze csakis az iszlám lehet. A nyugatról importált jobb- és baloldali ideológiák térségbeli kudarca után, évszázados lappangást követően, megszületett a modern, politikai iszlám. A gyakran elképesztő elmaradottságban élő muszlim milliók gyors változásokra vágytak. A gyarmati, majd politikai függőség felszámolására, politikai jogokra, versenyképes gazdaságra, munkahelyekre és az alapvető életfeltételeik javítására. Mivel elmaradottságuk okát sokan a nyugati, keresztény világ elnyomónak, kizsákmányolónak vélt gyakorlatában látták, a politikai iszlám hamar nyugat- és keresztényellenes jelleget is öltött. Ezt a folyamatot csak felerősítette az Izrael állam megszületésével kialakult ellentmondásos helyzet. A 20. század végére amerikaiak milliói szembesülhettek televízióik képernyőjén azzal, hogy az iszlámra hivatkozva világszerte követnek el erőszakos cselekményeket, gyakran kifejezetten amerikai célpontok ellen. A belföldi és külföldi iszlám radikalizmus így alapvetően befolyásolta az amerikaiak többségének iszlámról kialakult képét. Az árnyaltabb gondolkodást csak nehezítette az amerikai filmipar arab-ellenes gyakorlata, és a mérsékelt muszlim többség médiajelenlétének szinte teljes hiánya. A 90-es évek Amerikájában aztán már nem a Szovjetuniótól és utódállamaitól rettegtek, hanem az iszlámra hivatkozó fanatikusoktól. Cikksorozatunk második részét összegezve tehát kijelenthetjük: az iszlám amerikai megítélésében bekövetkezett változás egyik legfontosabb oka, hogy a 20. században milliók kezdték maguknak is követelni az amerikai többséget már évszázadok óta megillető egyéni és kollektív szabadságjogokat, sajnos sokszor erőszakkal. Az amerikaiak többsége azonban nem látta, nem láthatta, hogy a gyakran elfogadhatatlan módszerek mögött legitim igények húzódnak meg. Amelyek bár sosem igazolhatóak erőszakkal, mégis kísértetiesen egybecsengenek az Amerikai Egyesült Államokat alapítók elveivel. Az amerikai afro-amerikaiak, az iszlám világ nyomorban tengődő millióihoz hasonlóan, végső soron egyenlő jogokat és egyenlő lehetőségeket követeltek.
(a harmadik, befejező részt holnap olvashatják)