A dolog persze nem így indult. A vőlegény-jelölt annak rendje-módja szerint összegyűjtötte a sokkal drágábbra taksált menyasszonyért járó összeget. Ám amikor a leánykérésre hajtott, balesetet szenvedett. Miközben mentették, ki tudja, hogyan, az összeverődött sokaságban eltűnt a kocsijából a számlájáról éppen levett bankjegyköteg.
Azért ő odaállított a lányos házhoz, és azt kérte: halasszák el egy évvel az esküvőt, hogy újra össze tudja szedni a pénzt. Az apósjelölt azonban hallani sem akart erről. Inkább leszállította a hozomány összegét a jelképes 1 riálra.
Az eset valószínűleg példa nélküli, hisz a Közel-Keleten kerül a legtöbbe a világon a leánykérés, és ez nemegyszer lehetetlenné is teszi az esküvőt. A happy end megindította a szaúdi közösségi médiát. Dicsérik az apát minden felületen, nagyon nemesnek tartják a döntését, azt, hogy a lánya és a fiatal pár boldogságát tartotta szem előtt. Példaként állítják őt azok elé, akik szinte romlásba taszítják a lányuk jövendőbelijét a túl magasra srófolt hozomány-követelményekkel.
Több blogger is úgy véli: sokkal észszerűbb lenne ezt a pénzt az ifjú házasok közös életkezdésére költeni. Az Öbölben már voltak próbálkozások arra, hogy meggyőzzék a társadalmat erről. De ezek rendre kudarcot vallottak: a hozomány összege ugyanis státuszszimbólum arrafelé.