“Támogatnunk kellene a kurd függetlenségi törekvéseket” – mondta Netanjahu a Tel-Avivi Egyetemen tartott előadásában, miután arról beszélt, hogy a síiták és szunniták közötti harcok miatt akár össze is omolhat Irak és néhány más közel-keleti ország. A kurdokat a kormányfő “harcos típusú népként” írta le, amely bizonyította politikai elkötelezettségét és mérsékeltségét, és szerinte politikai függetlenséget érdemel.
Azonban az izraeli politikai vezetés ezzel a megnyilvánulással (az iraki helyzettel kapcsolatban), nyíltan szembehelyezkedik Washington egyik legfontosabb közel-keleti törekvésével, vagyis Irak egyben tartásával és területi szuverenitásának megőrzésével. Netanjahu kijelentését a mai napon további hivatalos kormányzati nyilatkozatok követték. Simon Peresz, izraeli államfő, közölte Barack Obamának, hogy “a kurdok kivívták az önálló államot, amely teljesen demokratikus.” Egyelőre Washington még nem szólalt meg ez ügyben.
Izrael az 1960-as évek óta diszkrét katonai, hírszerzési és üzleti kapcsolatokat tart fenn a térségbeli kurdokkal. Június végén az izraeli Ashkelon városába befutott a SCF Altai nevű tanker, amely körülbelül egy millió hordónyi kurd kőolajat szállított és a szállítmányt állítólag féláron vették meg az izraeli energetikai vállalatok.
Az iraki kurdok, kihasználva a kaotikus helyzetet, gyakorlatilag megduplázták az általuk ellenőrzött területek nagyságát: június eleje óta ők irányítják az észak-iraki Kirkukot és a város környéki, kőolajban gazdag térségeket is. A kurdokat egyelőre az Iszlám Állam Irakban és Levantéban (ISIL) nevű terrorcsoport még békén hagyja, mivel sokkal szervezettebbek és hatékonyabbak, mint az iraki katonai erők, ezenfelül a terrorista csoport nem óhajt velük is frontot nyitni.
Egy önálló Kurdisztán létrehozása azonban számtalan problémával járna, még nagyobb káoszt idézve elő a Közel-Keleten. A mintegy 30 milliós, többségében szunnita muszlim kurd népcsoport tagjai elsősorban Kelet-Törökországban (12-15 millió), Észak-Szíriában (2 millió), Irakban (4,5 millió), valamint Nyugat-Iránban (5 millió) élnek, és saját államuk sosem volt. Ezért igencsak kérdéses, hogy mennyire lehetséges egy önálló kurd állam létrehozása, mégha jelentős haderőre is tesz szert és komoly politikai-gazdasági és társadalmi hálózatot építene ki. A többi állam aligha menne ebbe bele. Főleg Törökország számára lenne rendkívül kellemetlen, de Irán sem nagyon örülne ennek, mivel ezzel a nyugati területeken élő kurdok – dacára az autonómiának – szintén csatlakoznának az önálló Kurdisztánhoz.