Az Északi sarkkörtől 145 kilométerre fekvő svédországi Kirkunában élő 700 muszlim számára különösen nehéz a böjti időszak. A legtöbben ugyanis nem önszántukból kerültek ide. Menedéket és állampolgárságot kértek a svéd államtól, de addig Kirkunában szállásolták el őket, ameddig nem döntenek az ügyükben. Ez pedig különösen problémás, mivel a svédországi városban május 28 és július 16 között nem megy le a nap. “Ez nagyon furcsa hely, ugyanis legelőször hajnali háromig vártam, hogy egyek. Rájöttem, hogy felesleges.” – jelentette ki Fatima Kaniz, aki azt mondta, hogy csak napi egyszer eszik, akkor is vegetáriánus ételeket és csak vizet iszik.
„Hiába rakok ki két függönyt egymásra, még fél háromkor is besüt a Nap.” – jelentette ki a szíriai menekült Ghassan Alankar. Mivel nincs ott velük semmiféle vallási vezető és még fatvát sem adtak ki ez ügyben, ezért mindenki „saját magának oldja meg a kérdést.” Alankar például a szaúdi „időszámítást és napszakokat” veszi alapul, ami azt jelenti, hogy akkor fog hozzá az étkezéshez, amikor Mekkában is. „Ez az iszlám szülőhelye, számomra az az irányadó. Persze nem tudom, hogy valóban jól teszem-e.”
Mások ezzel szemben, ha nehezen is, de megtartják a böjtöt, de ők sem végig: 23 órát böjtölnek, s egy órát szánnak az étkezésre. Olyanok is vannak, akik például Törökországhoz igazodnak, mivel szerintük ebben az esetben a “legészakabbra fekvő iszlám állam” időszámítása a mérvadó. Végül pedig néhányan nem böjtölnek addig, amíg nincs „rendes” nappali és éjszakai ciklus Kirkunában. Akárcsak a sportolók, ők is engedélyt kérnek arra, hogy később fogjanak neki a ramadánnak.
Azonban néha pont az ellenkezője fordul elő: nem kell fel a Nap, s ilyen helyzet utoljára 2000-ben állt elő. Ebben az évben a ramadán decemberre esett, s akkor a városban hetekig csak éjszaka van. Abdulnasser Mohammed azt meséli, hogy akkor nem volt semmiféle iszlám szervezet és nem volt internet sem, hogy segítséget kérjen ezzel kapcsolatban. „Mi magunk fektettük le a szabályokat. Öt órás böjtöt tartottunk minden nap.”