Sok harcosa van az Iszlám Államnak, és közülük sokan viszik magukkal a családjukat, bárhová mennek is. De sok a külföldről érkezett és a nőtlen is köztük: az ő harci moráljuk javítására próbál feleségeket édesgetni, vagy ha nem megy, hát rabolni a terrorcsoport. Társközvetítő irodával, internetes toborzással, vagy erőszakkal.
Az utóbbiról szemtanúk és aktivisták beszámolói alapján készített összefoglalót a Washington Post. Eszerint több száz jazidi nőt fogtak el az iszlámisták direkt azért, hogy a saját szolgálatukba állítsák őket, a harcosok feleségeként. Amikor két héttel ezelőtt lerohantak több iraki falut, összegyűjtötték azokat, akik nem tudtak előlük elmenekülni. Különös érdeklődést mutattak a legfiatalabb és legszebb nők iránt. Aztán a nőket elválasztották a férfiaktól, az idősebb nőket a fiatalabbaktól, és az utóbbiakat buszokra és teherautókra pakolták.
Barátságtalan választás elé állították őket. Azoknak, akik hajlandók áttérni az iszlámra, “jó” életet ígértek: saját házat, muszlim férjjel. Mert az Iszlám Állam szélsőséges vallásértelmezése nem engedi, hogy a nők egyedül éljenek. Ha ez nem kell, mondták nekik, akkor határozatlan idejű bezárásra ítéltetnek, esetleg halálra.
Ezt a szemtanúkon és az aktivistákon kívül maguktól az elrabolt nőktől lehet tudni, akik mobiltelefonon nem egyszer kapcsolatba tudtak lépni a családjukkal. A részleteket visszatartják az emberi jogi szervezetek és a családtagok, nehogy a nőknek emiatt is meggyűljön a bajuk a dzsihádistákkal. Hoshyar Zebari kurd vezető, aki nemrég még Irak külügyminisztere volt, több mint ezerre teszi az elrabolt nők számát. “Sok harcos jön külföldről, asszony nélkül, ezért azt akarják, hogy a nők vegyék fel az iszlámot, hogy az ő menyasszonyaik lehessenek” – mondja.
Hogy pontosan mennyi nőt hurcoltak el, nem tudni. Az iraki kormány szerint csak abban a villámtámadásban, amelyet az Iszlám állam Szindzsár környékén hajtott végre, 1500 nőt raboltak el és 500 férfit végeztek ki. Az elcipelt nők zöme jazidi, de vannak köztük keresztények, síita és szunnita arabok is.
A Szindzsári Kríziscsoportnak, amelyet jazidi aktivisták alakítottak Washingtonban, 1074 névből álló listája van. Olyan nőkről, akiknek az elrablását családtagjaik jelentették. Szombaton száz névvel bővült a lista, ennyi nőt vittek el egy iskolából, ahol eddig tartották őket Tal Afarban. Őket Kocho faluban ejtették fogságba, ahol szemtanúk szerint 80 helyi férfit állítottak sorba és lőttek le az Iszlám Állam harcosai.
A szindzsári menekülők egyike azt meséli, hogy a nagynénjét Szindzsárban a lányaival együtt elfogták a dzsihádisták. A nő felhívta, és elmondta, hogy teherautóra rakták többedmagával. Aztán napokig beszámolt arról, hogy éppen merre jártak. Először egy börtönben voltak, aztán egy moszuli szállodában, később valamilyen teremben, amiről nem tudta, hogy hol van. Csak annyit mondott, hogy sok a fa a környéken. Aztán elmaradtak a hívások.
A menekülők között szörnyű szóbeszéd járja tömeges szexuális erőszakról, szexuális rabszolgaságról. Azok a nők, akik még tudnak telefonálni, ugyanakkor azt mondják, hogy viszonylag jól bánnak velük, bár szűkösen. Az ebéd az egyik helyen egy maréknyi rizs volt, a vacsora meg egy szelet kenyér, tojással.
A harcosok nem nyúlnak hozzájuk: szabályaik szerint nem muszlim nőhöz nem is nyúlhatnak. Az egyik őr, egy marokkói vagy algériai, megpróbálta megsimogatni az egyiküket, mire büntetésből levágták az ujját a társai. Inkább könyörögnek nekik, hogy térjenek át. “Mindent megígérnek nekünk” – mondta az egyik telefonáló nő. “Azt mondják, házat kapunk, és boldog életünk lesz.”
De közben bebörtönzéssel és megerőszakolással fenyegetik őket, ha hajthatatlanok maradnak. Egy 11 éves lányt kivittek a minap az udvarra, körbeállták és bámulták. Nem érintették meg, de a nők, akik az ablakból figyelték a jelenetet, nagyon megijedtek. Mindez egy iskolában történt, ahol fogva tartják őket, az osztálytermekben keringenek a harcosok körülöttük, és megjegyzéseket tesznek rájuk. “Ha muszlim volnál, téged választanálak” – mondják például egy-egy nőnek, és ujjal rámutatnak.
Amikor lerohanták Szindzsárt, minden nőt egy Moszul melletti börtönbe vittek. Azóta csoportokban hurcolják őket új és új helyekre, ők meg attól félnek, hogy megölik vagy eladják őket. Az egyik asszony, aki ahelyett, hogy a hegyekbe menekült volna a gyermekeivel, inkább egy rokon házában bújt meg, azt meséli, hogy tíz harcos tört be a házba. Kiparancsolták és felsorakoztatták, aztán csoportokba osztották őket. Kor és nem szerint. Azt mondták, nem kell félni, nem bántanak senkit. Őt a hat gyermekével és más anyákkal együtt visszavitték a házba. Az egyik gyerek sírni kezdett, szomjas volt. Az egyik harcost a társai vízért küldték. Amikor visszajött, ránézett a 15 éves lányára, és mutatta neki, hogy menjen ki a szobából.
Aztán az asszonyok lövéseket hallottak, majd csend lett. Kimentek az udvarra, ahol nyolc férfi holttestét találták. A férjéé is köztük volt. A fiatal nők eltűntek. Köztük a 15 éves lánya is. Azóta semmit sem hallott róla.