A csütörtöki első meghallgatáson a Föld Barátai nevű környezetvédelmi csoport által támogatott nigériai felperesek azt állították, hogy az Ogoniföldön történt óriási szennyezések tönkretették megélhetésüket, mindennapi életüket, míg a Shell azzal védekezett, hogy a csövekből, más létesítményekből történő olajszivárgások hátterében a bűnözői tevékenység, a lopási kísérletek és az olajtársaság elleni gyűlöletből fakadó szabotázs áll, ráadásul a javításokat a Niger-deltában fennálló instabil biztonsági helyzet miatt nem tudták megfelelően eszközölni.
Egyes hírforrások történelmi pernek nevezték a várhatóan 2013-ban lezáruló ügyet, pedig azon kívül, hogy ez az első eset, hogy egy holland cégnek holland bíróságon kell felelnie külföldön okozott kárért, semmi újdonság nincs a hírben, hiszen a Shell már jópárszor volt kénytelen dollármilliókat fizetni csak Nigériában különféle szabálysértések, vádak és egyezségek nyomán. A jelenlegi per egyébként három megnevezett olajfolthoz köthető, egyhez Ogoniföldön, egyhez Bayelsában és egyhez Akwa Ibomban. Az egyik felperes, Friday Alfred Akpan még az első meghallgatás előtt több sajtóorgánumnak is nyilatkozott és arról mesélt, hogy az olajszennyezés miatt mind a 47 halastava súlyosan károsodott Ikot Ada Udo falujában, így pedig nem tudja megfelelően ellátni gyermekeit és családját, ezért jelentős anyagi kártérítést vár az olajtársaságtól.
Az egyik fél tehát a Shellt vádolja a szennyezéssel, ők pedig a bűnözői tevékenységgel védekeznek illetve azzal, hogy a kérdéses olajfoltok már eltüntetésre kerültek és a területeket már helyreállították eredeti állapotukba. Az sem igaz egyébként, hogy ez az ügy annyira döntő jelentőségű lenne a jövőre nézve (egyesek már egy esetleges győzelem esetén sok ezer újabb pert vizionálnak), hiszen volt már jópár hasonló per a Niger-delta olajkitermeléséhez kapcsolódóan, a Shell maga is veszített már el többet is. A mostani első meghallgatás egyébként pontosan 10 nappal azután történt, hogy október elsején az amerikai legfelsőbb bíróságon hallgattak meg nigériai menekülteket, akik a Shell ellen indítottak keresetet a kilencvenes években eltűnt és megölt ogoniföldi környezetvédők ügyével kapcsolatban.
A Niger-delta esetében egyébként nem kisméretű szennyeződésről beszélünk, a Nigéria legnagyobb olajmezőit üzemeltető holland olajcég saját jelentése szerint csak 2011-ben 64 különböző szivárgás volt működési területein az országban és ezeknek a szivárgásoknak köszönhetően rendkívül súlyos károk keletkeztek a környezetben, egyes szakértők szeirnt a Mexikói-öbölben történt BP katasztrófának legalább a kétszereséről beszélhetünk itt, bár ez hosszú évek alatt alakult ki. És Ogoniföld megtisztítása még sok évig eltarthat, az ENSZ környezetvédelmi szervezetének két évig tartó vizsgálatán alapuló tavalyi riportja szerint akár 30 évet is igénybe vehet, míg a régiót teljesen meg tudják tisztítani. Szintén ez a jelentés taglalja azt is, hogy az ogoni közösségek nagy részében az ivóvíz súlyosan szennyezett, így az emberek egészsége is mindennapos veszélyben van, például Nisisioken Ogaléban az emberek olyan kútból isznak, amelynek vize a WHO által meghatározott egészségügyi határérték 900-szorosának megfelelő benzolt tartalmaz.
Maga Ogoniföld egyébként egy aprócska, 1050 négyzetkilométeres régió a Niger-delta medencéjének délkeleti részén (saját zászlója is van, amelyet az 1995-ben kivégzett környezetvédelmi aktivista, Ken Saro-Wiwa tervezett), közel 1 millió ogoni ember otthona és amely az elmúlt évtizedekben rendkívül sok feszültséget látott már, főként az olajbevételek elosztásához és az olajkincs kitermeléséhez kapcsolódóan – annak ellenére, hogy sok tíz milliárd dollárnyi értékben termeltek már itt ki olajat, az emberek többsége rosszabbul él, mint az olajbumm kezdetén. Az első feltárások még az 1950-es években kezdődtek, majd a kitermeléshez köthető infrastruktúra is gyorsan kiépült a Nigériai Nemzeti Olajtársaság (NNPC), a Shell, az Elf és az Agip közös konszernjének keretén belül, de a termelés elkezdődésével a szennyeződések is megjelentek – a cégek pedig ezekre nem adtak megfelelő választ.
Emiatt jött létre később az Ogoni Nép Túlélésért Mozgalom (MOSOP), Ken Saro-Wiwa vezetésével, amely a bevételek igazságos elosztását és a szennyezések beszüntetését követelte – az elszabadult erőszak és folyamatos tüntetések eredményeként a kitermelést 1993-ban beszüntették Ogoniföldön, Saro-Wiwát pedig 1995-ben kivégezte a kormányzat. És bár a mai napig nincs komolyabb kitermelési munka a területen, a szennyeződések mégis továbbra is élnek, hiszen sok berendezés üzemel és olajat szállító csővezetékek tömege halad át a területen – amelyek többjéből hatalmas mennyiségben szivárog el az olaj (esetenként persze nem maguktól keletkező lyukakról beszélünk). Azt figyelembe véve pedig, hogy Ogoniföldön elég gyakoriak az esőzések, a tisztítási tevékenység késése, elmaradása súlyos károkat okoz a talajban, a mangrove-mocsarakban és a talajvízben főként, hogy van olyan szivárgási pont, amelyet harminc éve nem tudtak normálisan helyreállítani.
Az emberek egészségügyi problémái sem elhanyagolhatóak, gyakoriak a terhes nők körében a vetélések, a krónikus hasmenés (az ivóvíz miatt) és a légzőszervi panaszok (a légszennyezés miatt) szintén elég gyakori tünet és gondoljunk csak bele: a Niger-delta 70 ezer négyzetkilométer, Ogoniföld pedig ennek csak töredéke – szóval egyértelmű, hogy ez a helyzet csak a jéghegy csúcsa.
www.mindennapiafrika.info